Sepp Maier: Franz, várj rám fent a mennyországban!

Sepp Maier levele Franz Beckenbauerhez.

Kedves FC Bayern szurkolók!

Franz Beckenbauer az a személy a csapatunkból, akit a legrégebben ismerek.

Amikor nagyon fiatal fiúként hozzánk került, még csak egy éve voltam az FC Bayernnél. Mindannyian tudtuk, hogy nagy tehetség – de hogy eljut a „Kaiser”-ig, ma azt mondom: legmélyebb tisztelet!

Ami leginkább lenyűgözött benne az évtizedek során: az emberek mindig felnéztek rá – de ő soha nem nézett le másokat. Ez azt jelenti: hébe-hóba, de csak a játékban, amikor a dolgok nem úgy alakultak, ahogy ő szerette volna. Hogy veszekedtünk néha tizenhat éves koromban! Évekkel később még mindig azzal ugratott, hogy porckorongsérve van, mert annyiszor ugrottam a hátába. Ha koordinációs problémáim voltak, mindig lebólintott – amíg nem lettem elegem: „Ha még egyszer ezt csinálod, letérdelek eléd, és úgy teszek, mintha imádnálak” – fenyegettem meg. Egyszer már nagyon közel voltam, már félig térden álltam – de aztán mégsem csináltuk meg ezt a jelenetet.

Az emberek így is imádták őt. És joggal: azt hiszem, olyanok, mint Franz, ma már nem léteznek. Ő volt az utolsó azon nemzedék közül, amely mindig keményen dolgozott, nagy dolgokat ért el, és mégsem vette magát túl komolyan. Amikor nekilátott valaminek, azt keresztül vitte – és az, hogy mindig minden sikerült, nem a sokszor idézett szerencsének volt köszönhető. Ő Franz. Franz esetében csak a 100 százalék volt elfogadott, pedig minden olyan egyszerűnek tűnt, és az emberek azt hitték, hogy a mezét nem is kell mosni. Hozzáállása váltotta valóra legnagyobb álmait játékospályafutása után is.

Franz soha nem volt túl jó semmilyen feladathoz, és soha nem tudott nemet mondani – szerencsére! A német futball sokkal kevésbé lenne sikeres, ha Franz nem lett volna az, aki.

Példakép volt mindannyiunk számára, és a többiek is mellette nőttünk fel.

Nemzedékek tanulhatnak tőle: soha ne add fel, mindig adj bele mindent – ​​és légy mindig önmagad. Megismerhettem: egész életében mindig is az a szinte félénk, szeretnivaló, vicces gazember volt, mint az első napján az FC Bayernnél!

Kedves Franz!

Mit szeretnék még most elmondani neked?

Hogy kérlek, várj rám fent a mennyországban.

Még mindig szükségetek van rám, mint kapusra.

De remélem, nem haragszol rám: várni kell még néhány évet erre.

Addig is mindig itt vagy a gondolatainkban - és a szívemben, kedves régi barátom!

A te Sepped

Fordította: Utassy Roland

Forrás: fcbayern.com