Az akkor 20 éves játékos gólja és gólpassza 3–1-es győzelemmel juttatta Schön együttesét az elődöntőbe, és ezzel Hoeneß rendszeres tagjává vált a csapatnak belga tornán. Tehetsége lenyűgöző volt, és ő - hasonlóan a feltörekvő balhátvédhez, Paul Breitnerhez  - először vonzotta magára a nemzetközi figyelmet. Világos volt, hogy valami ki fog bontakozni a párosból. Hoeneß rányomta bélyegét a német labdarúgásra: 335 alkalommal lépett pályára az FC Bayernben és 35 nemzetközi kupával rendelkezett, amíg 27 éves korában sérülés miatt idő előtt befejezte karrierjét. És Breitner, előbb támadó védőként, majd később briliáns középpályásként (348 mérkőzés a Bayern / 48 válogatottnál). A fiatal páros azonban természetesen másra hagyta a gólszerzést Belgiumban!

Gerd Müller két találatot szerzett, mind a házigazdák 2-1-es elődöntőjében, mind a Szovjetunió elleni döntőben, akiknek a kezdetektől fogva esélye sem volt 3-0-s győzelem alatt (Herbert Wimmer újabb gólja után). Ekkor még senki sem tehetett semmit a "der Bomber" ellen: Müller nemcsak az az egyetlen játékos, aki egynél több gólt szerzett a döntőn, de 1972-ben hihetetlen számokkal zárt: 85 gólt szerzett az FCB és a nemzeti csapat számára abban az évben.

Csak 2012-ben tudta felülmúlni a barcelonai szupersztár, Lionel Messi. A tornáról az a férfi, aki 62 alkalommal 68 gólt szerzett 62 nemzetközi mérkőzésen, azt mondta: "Minden csak a helyére került." Valószínűleg nincs jobb módja annak összefoglalására - tekintettel a csapat többi bajorjára is. A kapus, Sepp Maier, aki a korszak szerves része volt, mind az FC Bayernben (702 mérkőzés), mind pedig a válogatottban (95). A szilárd középső védő, "Katsche" Schwarzenbeck, egyszerű és lényegre törő stílusban, dicséretét fejezte ki az elegáns technikásnak, Franz Beckenbauernek, védő partnerének. A duó - bármennyire is különböztek- megbecsülteék egymást és szükségük is volt egymásra, és nem hiába jellemezték Schwarzenbecket (44 nemzetközi mérkőzés, 554 meccs az FC Bayernnél), mint a férfi, aki mindig Beckenbauer háta volt. Annyira sikeres lett 1972-ben, hogy a kapitány szabadabb szerepben bekerült a történelembe, mint az Európa-bajnokok csapatának mozgatórugója. Gerd Müller és Günter Netzer előtt a "Kaiser"-t abban az évben választották először "Az év európai labdarúgójának". A Bayern mezében (528 meccs, 103 válogatott) is mozgatórugó volt - később pedig Európa-kupa mesterhármashoz vezette gyermekkorú klubját.

1980: Rummenigge órája

Négy helyett tizenegy nap, négy helyett nyolc csapat, négy helyett 14 mérkőzés: Az 1980-as Európa-bajnokság volt az első, amelyet kibővítettebben rendeztek meg - és ezen az FC Bayern játékosa tette le névjegyét: a 24 éves Karl-Heinz Rummenigge, aki nemcsak a DFB-csapat második Európa-bajnoki sikerében játszott döntő szerepet, hanem a torna legjobb játékosának is megválasztották. A Rummenigge-vel kötött új ötéves szerződését a "Club News" júniusi számában jelentették be: a Bayern természetesen ilyen embert meg akart tartani.

Olaszországban Rummenigge valóban kivirágzott Jupp Derwall fiatal csapatában. Az érintettek utólag azt mondták, hogy a csapat légköre jobb volt, mint azokban a nyári napokban Olaszországban, a nagy célra való összpontosítás és a lazaság elegye. Rummenigge úgy jellemzi magát, hogy "hihetetlenül éhes a sikerre", amikor visszagondol 1980-ra. Nem Németország volt feltétlenül a favorit, de a csoportkörben mély nyomot hagytak. Rummenigge megszerezte a döntő gólt a Csehszlovákia elleni 1–0-s győzelmes mérkőzésen, mielőtt Hollandia 3–2-re vereséget szenvedett. A Görögország elleni 0–0-s döntetlen nem volt mérvadó, mert a június 22-i döntőre szóló jegy már le volt foglalva. A Belgium elleni 2-1-es győzelem után "álmaik a helyükre kerültek."