A betegség után fontos, hogy az ember gyorsan visszanyerje 100 százalékos állapotát. Hogyan látod a szerepedet a csapatban?

A célom mindig az, hogy a lehető legjobban segítsem a csapatot - függetlenül attól, hogy milyen pozícióban, a pályán vagy azon kívül játszom. Szeretnék továbbra is mindent beleadni és rendesen helytállni.

A betegséged nélkül a német válogatottnál lettél volna. Hogyan élted meg Julian Nagelsmann szövetségi kapitány hívása és a betegség miatti lemondás közötti napokat?

A pillanat, amikor kineveztek, hihetetlen volt számomra. Amikor Nagelsmann úr megkeresett, hatalmas büszkeséget éreztem. Ennél jobb érzést el sem tudok képzelni. Jól elbeszélgettünk, már ismerjük egymást. Az előszezonban már edzettem néhányszor alatta. Az, hogy végül nem jött össze a nemzetközi szereplés, nagyon keserű volt számomra. Már bepakoltam a bőröndömet, és eleinte reménykedtem, hogy csatlakozhatok a kerethez. Természetesen nehéz volt lemondanom, de aztán arra koncentráltam, hogy gyorsan meggyógyuljak és visszatérjek. Most már a Bayernnel az előttem álló feladatokra koncentrálok, és továbbra is mindent megteszek azért, hogy újabb behívásra alkalmassá tegyem magam.

A jelölés egyben jutalom is volt az elmúlt hónapokban nyújtott teljesítményedért. December közepe óta rendszeres kezdő vagy, megszerezted első góljaidat, és a BL nyolcaddöntőjében is játszottál: ez volt életed eddigi legintenzívebb időszaka?

Nem csak a legintenzívebb, hanem életem legjobb időszaka is. Jelenleg minden egyes pillanatot kiélvezek. Annyira jó érzés a pályán lenni ezekkel a kiváló játékosokkal a kedvenc klubomban.

Alig több mint egy évvel ezelőtt ünnepelted amatőr bemutatkozásod a regionális bajnokságban. Néha tudatosan kell időt szánnod a gondolkodásra is, mert minden olyan gyorsan történik?

Néha nagyon nehezen tudatosul bennem. Egy évvel ezelőtt játszottam az első meccsemet a Grünwalder Stadionban, most pedig már 16 meccset játszottam az első csapatban. De csak meccsről meccsre gondolkodom, és nem tekintek vissza túlságosan a múltra.

Mennyire tartod még a kapcsolatot a korábbi csapattársaiddal és edzőiddel a Campuson?

Igyekszem minden utánpótlás meccset megnézni - akár a képernyő előtt, akár a Grünwalder Stadionban. Matteo Perez Vinlöffel például még mindig intenzív kapcsolatot tartok, de Teschke úrral (amatőr segédedző) és a fizioterapeutákkal is. Mindig jó, amikor összefutunk a Säbenerben vagy telefonon beszélgetünk - és egy kicsit szórakozunk (nevet)."

Mely játékosokhoz igazodtál, amikor a szezon során felkerültél a profik közé?

Igazából mindenkihez, mert a csapatban mindenki világklasszis futballista. Ettől a magas mentális és technikai szinttől még sokat tanulhatok. Összességében az összes fiú és az edzők is nagyon jól fogadtak és sokat segítettek nekem.

Hogyan jellemeznéd a saját játékstílusodat, és mik az erősségeid?

Legszívesebben a középpálya közepén játszom, ahol küzdök a csapatomért és a legtöbbet akarom kihozni a csapattársaimból. De inkább hagynám, hogy mások beszéljenek az erősségeimről.

Annak ellenére, hogy kevés tapasztalatod van a profi labdarúgásban, honnan veszed a könnyedséget a játékodban?

Szeretem a futballt. Még mindig úgy játszom, mint régen a futballpályán. Ezért nem hagyom, hogy a külső körülmények befolyásoljanak, csak próbálom a pályán csinálni a dolgomat.

Az U8-asoktól kezdve az FC Bayern összes ifjúsági csapatában játszottál. Milyen tanácsot adnál a Campuson tanuló fiatal tehetségeknek, akiknek ugyanaz a céljuk, mint neked?

Nem szabad hagyni, hogy elszomorodjatok. Még a nehéz időkben is fontos, hogy folytassuk, pozitívan gondolkodjunk és keményen dolgozzunk.

Januárban és februárban a Bayern-szurkolók a hónap játékosának választottak. Mit jelentenek számodra ezek a díjak?

Egyszerűen csak nagyon hálás vagyok, hogy a szurkolók ennyire értékelik a teljesítményemet. Ez is növeli az ambíciómat, hogy tovább fejlődjek, és remélhetőleg a jövőben még gyakrabban kiérdemeljem ezt a díjat.