Bayern Történelem 1968/69: Bajnok mindössze 13 játékossal

Kedves Bayern szurkolók és olvasóink! Számunkra nagyon fontos, hogy minden korosztály megismerje klubunk hihetetlen történelmét. Nem csak az a fontos, ami jelenleg zajlik, hanem egy igaz szurkolónak az is fontos, hogy hogyan alakult a történelmünk.
Ebből az okból kifolyólag arra gondoltunk, hogy megismertetjük veletek a Bayern történetét kicsit részletesebben, miközben olyan adatokról szereztek tudomást, amiről sokan nem is tudnak.
4. rész. Szezon 1968/69

Az új tréner Branko Zebec a csapatával egy örökös rekordot állított fel. A játékosok haragszanak rá, de hálásak is neki egyben.

Íme az 1968/69-es szezon!

A szezon előtt életbe lép egy új szabályozás, miszerint a taktikai lehetőségekbe még jobban belenyúlhat a tréner. Ezentúl 2 játékost lehet cserélni és nem csak egyet, mint eddig. S többé nincs szükség sérülés esetén kifogásra. Egy ember számára ez tán mindegy is, az új trénernek Branko Zebec-nek.
Először csak a 13. játéknapon Kölnben él a jugoszláv a lehetőséggel. A félidő után hozza be Werner Olk helyére Helmut Schmidtet, aki a 67/68-as szezontól a proficsapat keretében van, de eddig még nem játszhatott. A szezon végéig is elég spórolós volt, hiszen mindössze 13 játékost vetett be összesen. Ez egy örökös Bundesliga rekord.

Zebec számára a foci egy játék, melyben 11 játékos játszik, és ő mindent helyesen csinál: nagy előnnyel (8 ponttal) az Aachen előtt nyeri meg először az újjászervezett Bundesligát.

Zebec a szezon első felében ugyanazzal a 11 játékossal kezdett. Először a 17. fordulóban Gerd Müller piroslapja miatt alakította át egy kicsit a csapatot. Ezen a meccsen a Hannover ellen összesen 64 szabálytalanság volt, s Sepp Maier felpofozott egy szurkolót is. A meccsen a Hannover nyert 1:0-ra. Müller először a 22. játéknapon csatlakozott a csapathoz. Így “csak” 8 játékos az, aki mind a 34 fordulót végigjátszotta.

Új tréner, új hagyomány: erre a szezonra ez nagyon igaz, hiszen 32 év után ismét van egy duplázó csapat a német futballban. Zebec, Tschik Cajkovskival abban hasonlított, hogy ő is jugoszláv válogatott volt.

Ő nagyon szigorú, s nem egy apai példakép. Eltörli a szabad vasárnapot, mert ő úgy véli, hogy a játékosoknak terhelés után a következő nap regenerálódniuk kellene. Ezt az 1968/69-es szezonban senki sem csinálta meg a trénerkollégái közül. Az ő 4-3-3-as rendszere is szokatlan a Bundesligában. Az edzésen ritkábban gurul a labda, viszont folyik az izzadtság rendesen.

Az előkeszület a grünwaldi sportiskolában kezdődött minden reggel 7-kor, egy kör edzéssel, mely 15 állomásból állt. Ezután köröket futottak, s ismét be a körbe.

Sepp Maier évekkel később ezt mondta: “Ekkor már a reggeli sem ízlett. Nem voltunk képesek arra, hogy lépcsőzzünk, annyira nagy fajdalom volt a vádlinkban és a combunkban.”

10 órakor kezdődött a főedzés, délután következett a 3. felvonás.

Franz Beckenbauer a Zebec idejéről: “Az ő irányításával volt először alapos edzésünk, ahol mindenki tudta, hogy milyen gyakorlatok várnak ránk. Számunkra megtanította a szükséges komolyságot, ahogy erre a profi futballban szükség van. Így végződött a fiatalságunk.”

Egyes játékosok extraprogramot kaptak. Zebec szerint Gerd Müller túl kövér, ezért a hatalmas hőségben is két pólót kellett viselnie az edzésen. Októberben Zebec irányítása alatt, azaz 4 hónap alatt már 7 kilót leadott- s az ő játékára egy eddig sosem ismert könnyedség lett jellemző.

Zebec nem lazít, Maiernek télen a hóval fedett hotelparkolóban térd és karvédő nélkül kellett elkapnia a labdákat. A tréningpálya használhatatlan állapotban van, de valahol kell edzeniük. A futókörök száma mindig a véletlenre volt bízva. Egyszer kavicsokért nyúlt, máskor pedig ágakért, s annyi kört kellett futniuk, ahány kavicsot vagy faágat a földre dobott. A módszere miatt haragszanak rá, de közben hálásak is neki.

Ahogy Sepp Maier visszaemlékezik ezekre az időkre: “A tréningek olyan emberré tettek, amilyen lett belőlem.”- s ezért Brankónak köszönettel tartozom.

1972-ben Müller, karrierje csúcspontján hasonlóan szólalt meg: “Akkoriban a trénerünket elátkoztuk. De ha mégegyszer belegondolok most azt kell mondanom, hogy köszönöm neki.”

Számtalan rekord dőlt meg ebben a szezonban: korábban egy csapat sem kezdett 5 győzelemmel a szezonban, egyszer sem állt egy klub az elsőtől a 34. fordulóig a tabella élén, egy csapat sem tudott 1972-ig 8 pontnál több pontelőnnyel bajnok lenni. Az 5:1-es győzelemmel a Kickers Offenbach ellen, a 32. fordulóban bebiztosították a bajnoki címet.

Országszerte nagy lelkesedés volt a klub iránt. Az első Bundesliga év (1965/66) óta a Bayern először bajnok.

A csapat játékára a hatékonyság és a józanság volt jellemző.
Azonban sosem lőttek egy szezonon belül ilyen kevés gólt (61) “csak”! De ehhez párosul az is, hogy sosem kaptak ilyen kevés gólt: 31, pl.: a 67/68-as szezonban 58 volt a kapott gólok száma. Amikor Müllert később megkérdezték erről a szezonról, annyit mondott: “Akkor kezdődött az igazi Bayern-stílus!”

Ebben az évben a Bayern a Német-Kupát is megnyerte: a döntő Frankfurtban volt 1969. június 14-én, a napon 50 fok volt a hőmérséklet. A Bayern 2:1-re nyert a Schalke ellen. 4. kupagyőzelmükkel rekorderek lettek.

Az év játékosa Gerd Müller: másodjára karrierje során gólkirály, most 30 góllal.
A 17. játéknapon ugye kiállították, épp Jupp Heynckes ellen egy tettlegesség miatt.

Gustl Starek az első olyan Bundesliga játékos, aki 1 éven belül két csapattal lett bajnok, 68-ban a Nürnbeggel, míg 69-ben a Bayernnel, a szezon végén aztan az ex csapata kiesett a Bundesligából.

Sepp Maier: végre!!! 20 tizenegyes után végre kivédte az elsőt a 21. játéknapon a Schalke ellen, majd rögtön következett a második a 24. fordulóban a Duisburg ellen.

Peter Kupferschmidt: a szép írásával a csapattársai helyett ő írta alá az autogrammkártyákat.

A 16-21. forduló között három hazai meccsen sem sikerült gólt lőni. Ez máig negatív rekord.

Fordította: Kun Béla