A siker atyjai 3. rész: Rainer Ohlhauser

Az FC Bayernben 1961-1970
Becenév: “Oki”
Gólok: 286 meccsen 186 gól
Poszt: támadó

Ohlhauser Úr, Ön az SV Sandhausen csapatától érkezett 1961-ben, de nem csak mint támadó, hanem szerkezeti lakatosként is.
Akkoriban nem voltunk még teljes mértékben profik, emiatt is kellett 7-16 óráig cégnél dolgoznom, a héten 2-3-szor volt edzésünk 17:30-tól. S a hétvégén pedig a meccs.

Melyik volt kifizetődőbb a kettő közül?
Igazából kiegyenlített volt. 400 márkát kerestem a cégnél, s 400 márka volt az FC Bayerntől. 200 márka volt az alapfizetés, s általában 200 márka prémium jött még hozzá.

Mind a 9 év alatt duplaterheléssel nézett szembe?
Nem, csak 1964-ig. A Bundesliga indulásakor, 1963-ban még a déli regionális ligában játszottunk. Ebben az évben nem sikerült a feljutás, majd Robert Schwan lett a menedzserünk, s néhány dolgot átalakított. Ő azt akarta elérni, hogy nekünk focistáknak kevesebbet kelljen dolgozni, s minél többet tudjunk edzeni.

A Bundesliga történetének első Bayern menedzsere volt. Hogy dolgozott ő?                      Közel állt a csapathoz, s mindig velünk volt: az edzésen, s a hazai, ill. az idegenbeli meccsünkön is egyaránt. Nagyon céltudatos volt, s mindenképpen fel akart jutni a Bundesligába. Azt mondhatnám, hogy végülis szerencsések voltunk, hogy nem rögtön az első ligában kezdtünk, hisz még az utolsó regionálligás évünkben érkezett hozzánk Sepp, Franz és Gerd is, így jól össze tudtunk szokni.

Tschik Cajkovski Müllernek a “kicsi kövér Müller” becenevet adta. Milyen volt Müller testfelépítése?
Nem tudott jól és gyorsan futni. De lehetett látni, hogy nagyon jól bánik a labdával. S Gerd Müller előnye az volt még, hogy annak idején még a védők jóval lassabbak voltak, mint a maiak. Akkoriban az idősebbek voltak mindig hátrébbsorolva.

A TeBe Berlin elleni feljutást befolyásoló liga utolsó meccsén Ön 4 gólt, Müller pedig 1 gólt ért el. A végeredmény 8:0 lett, mi történt azután?
Olyan pontosan sajnos nem emlékszem. Megérkeztünk Riem (München) repülőterére, majd onnan autókorzóval utaztunk a Marian Platzra. Este pedig a Paulaner vendéglőjében Nockherbergben ünnepeltünk. Ez volt a törzshelyünk.

Milyen szinten?
Akkoriban a Säbener Straßén lévő edzőközpontunknál nem volt a klubnak külön vendéglője. Ezért a gyűlések minden csütörtökön a Nockherbergben voltak. A Säbener Straßén volt egy öltözőnk, meg egy szobánk, ahol a cipész a csukákkal foglalkozott. 1961-ben igazoltam a Sandhausenből a Bayernbe, s ott sem voltak rosszabb körülmények, mint itt.

Milyen volt az egészségügyi ellátás?
Volt egy masszőr és egy orvos, akinek a rendelőjében volt egy szauna. Mindig mentem hozzá hétfőnként.

Tschik Cajkovski 1963-1968-ig volt a Bayern trénere. Milyen edző volt ő?
Egy vidám fickó, aki szívesen ünnepelt és evett. Mindig az evés érdekelte, idegenbeli meccseken mindig megnézte, hogy milyen étel van a lábasokban. Az edzéseken mindig akart velünk játszani, jó focista volt.

Cajkovski után érkezett Zebec, Tschik ellentétének is lehetne nevezni. “Nála fejeződött be a fiatalságunk!”- ezt mondta Beckenbauer róla…
Igen, Brankónál keményebb edzések voltak. S az irányítása alatt sokkal többet futottunk. Tschiknél csak játszottunk, Branko belevitte a rendszert is a játékunkba. Ő többet gondolkodott, s nála először volt igazából edzőtábor.

Volt már akkoriban is edzőtábor?
Nem volt külföldön, de sokszor voltunk a müncheni sportiskolában, ott aludtunk és edzettünk. A hazai meccseink előtt minden pénteken elutaztunk busszal a Tegernsee-ig, majd ott a Hotel Bachmaierben éjszakáztunk.

Ki volt a szobatársa?
Sepp Maier. Legtöbbször kipihentem magam és aludtam, ő teniszezett. Seppel mindig vidám volt. Állandóan jókedvű volt, s vicces.

Beckenbauer volt az első, aki reklámfilmben szerepelt, ez volt a Knorr leves. Önnek is voltak ajánlatai?
Nem, nálunk csak Franz kapott ilyen szerepet. Természetesen emiatt néhánynak megvolt a véleménye róla.

Az 1968/69-es szezonban mindössze 13 játékossal játszották le a szezont. Nem volt kondíciós problémájuk a végére?
Nem, természetesen nem. Az 1968/69-es szezontól lehetett mérkőzés alatt cserélni, de mindezt a 13. játéknapig nem vettük igénybe. Először a Köln elleni meccsen cseréltünk le játékost.

1970-ben, 29 évesen hagyta el a Bayernt. Mi volt a kiváltó ok?
Abban az időben jött az utánpótlásból Paul Breitner, Uli Hoeness, Rainer Zobel és mindegyik tehetséges játékos volt. Amint láttam őket játszani, azonnal rájöttem, hogy mi fog itt történni. S az én kedvenc pozícióm, a söprögető sem volt már szabad. S időközben kaptam egy jó ajánlatot a Grashoppers Zürich csapatától, s az volt a logikus lépés, hogy ezt elfogadjam.

Kedvenc pozíció, mint söprögető? De Ön csatár volt!
Ha Franz hiányzott, akkor én voltam a söprögető, de nyugodtan visszalapozhatnak az újságokban és megnézhetik, hogy jó voltam-e.

Hogy jött az ötlet, hogy csatárként hátul is játszon?
A Regional Liga idejében volt egy idegenbeli meccsünk a Vfr Mannheim csapata ellen. Tschik volt akkor az edzőnk. A félidőben 0:3 volt az állás. S abból kettőt a mannheimi csatár Rudolf Bast szerzett. Hihetetlenül idegesített ez, hiszen ennyire közel az otthonomtól nem akartam vereséget szenvedni. Miután kimentünk a második félidőre, azt mondtam a középpályásunknak, Ostner Heinznek , hogy ‘Te most valahol máshol fogsz játszani, s én játszok Bast ellen.’ A második félidőben nem kaptunk több gólt és Tschik észrevette, hogy ‘Tehát ő tud hátul is játszani.”

Fordította: Kun Béla

Forrás: Bayern Magazin

Ön és Gerd Müller a feljutó szezonban nagyon jól össze tudtak játszani. Ő 49 gólt szerzett, míg Ön 37-et. Azóta sem sikerült egyetlen támadó párosnak sem ezt a rekordot megdönteni a Bayernben.
Gerd számomra ideális partner volt a pályán. Én nagyon jól tudtam futni, s mindig kerestem őt, nagyon jól vette le és lőtte el a labdát. De ő is sokszor még visszapasszolt nekem, s tudtuk a duplapasszos játékot játszani.