Arjen Robben: Maradj olyan, amilyen vagy, mindegy, hány trófeát nyersz

Tíz évvel ezelőtt Arjen Robben Bajnokok Ligája-címre lőtte az FC Bayernt. Ma "Mr Wembley" rizottót főz a gyerekeinek, ifjúsági csapatot edz - és ugyanolyan fittnek érzi magát, mint valaha. Az "51" klubmagazin meglátogatta őt groningeni otthonában.

A reflektorok azt tesznek, amit akarnak. Néha bekapcsol, néha kikapcsol, de lent a műfüves pályán senkit sem érdekel. 17 fiú fut a labda után a szürkületben. Ez a jelenet minden nap megfigyelhető az amatőr klubokban. Csakhogy itt, a groningeni Be Quick 1887 leghátsó pályáján olyan személy adja az utasításokat, akit nem is várnánk az amatőr futball világában: Arjen Robben. A 39 éves játékos Hollandiában, Angliában, Spanyolországban és Németországban is nyert már bajnokságot, tíz évvel ezelőtt pedig Bajnokok Ligája-győzelemre lőtte az FC Bayernt. Most egy kopott műfüves pályán áll, a hátán az "edző" felirat díszeleg. "Szép volt, Owen!" - kiáltja. Vagy: "Fantasztikus, Jesper!" És: "Ó, ha ezt jól eltalálod...!".A hangja átragad a pályán, ahogyan ő maga is szokott játszani: élvezettel.

Robben hetente háromszor edzi a Be Quick U15-ös csapatát. Jelenleg épp egy élénk lábteniszmeccset játszanak. Hallani lehet, ahogy a fiúk hangosan nevetgélnek, és megvitatják, hogy a labda még játékban volt-e vagy sem. "Most egy kis móka, aztán még tíz perc komolyság" - mondja az edző, miközben a következő gyakorlathoz a partvonal mellől elhozza a mezeket. A müncheni Säbener Straße-n az emberek a mai napig félig ámulva, félig csodálkozva mesélnek Robben edzésbuzgalmáról. Ahogyan a pólója már a tényleges edzés előtt teljesen átázott az izzadságtól. Ahogy az irodák ablakai zörögtek, amikor elhibázott egy lövést. Jogos tehát a kérdés: kell-e aggódnunk az általa edzett fiúk miatt? Robben vigyorog. "Nem, nem" - mondja megnyugtatóan - "nem várhatod el mindenkitől, hogy olyan legyen, mint te". Elmélázik, és azt mondja: "Őszintén szólva, eleinte nehéz volt nekem. Meg kellett tanulnom, hogy mások másképp látják a futballt, mint én, hogy vannak, akik örülnek, ha csak egy kicsit szórakoznak. Mert ez egy amatőr klub. Ezt is meg kellett szoknom, és alkalmazkodnom kellett".

"Nem várhatod el, hogy mindenki olyan legyen, mint te. Meg kellett tanulnom, hogy mások másképp látják a futballt, mint én, hogy vannak, akik boldogok, ha csak egy kicsit szórakoznak" - Arjen Robben

Arjen Robbennek sosem volt elég egy kis szórakozás. Mindent vagy semmit, kompromisszumok nélkül, így futballozott, és így élte át a sportág minden magasságát és mélységét. Diadalokat és tragédiákat egyaránt, gólokat és kihagyott helyzeteket egyaránt. Mindeközben olyasmit ért el, ami nem mindenkinek sikerül, aki a profi labdarúgás színpadán ámulatba ejti az embereket szerte a világon: Arjen mindig is Arjen maradt, aki teljesen normális életet akar élni.

Robben zokniban nyit ajtót. A ház még egészen új, a család csak két-három éve lakik itt. Mindig is úgy volt, hogy visszatérnek Groningenbe. Elvégre itt kezdődött minden. Robben az FC Groningenben lett profi, és a pár kilométerre lévő Bedum nevű kisvárosban nőtt fel. Felesége, Bernadien is a városból származik, és az egész tágabb család itt él. "Az otthon az otthon marad" - mondja Robben. Groningenből 18 évesen távozott, hogy karrierje első nagy lépését a PSV Eindhovenben tegye meg. Elment, és mégsem ment el soha teljesen. A régió lakói földhözragadtnak, józannak, elvhűnek számítanak. "Talán tényleg így van ez" - mondja Robben a fejét biccentve. "Mindenesetre én mindig azt mondtam: "Az vagyok, aki vagyok, és nem fogok úgy tenni, mintha valaki más lennék, csak hogy másoknak tetszek"."

Konyha és stadion

Kora délután a Robben-házban csend van. A három gyerek még az iskolában. Csak a család két kutyája, Cooper és Maxi szaglászik izgatottan az "51-es" látogató után. "Megint szépen berendezkedtünk" - mondja Robben. Felesége tanárnő, és újra dolgozni kezdett, heti két napot. "Aztán én vagyok a háziúr, vigyázok a gyerekekre és főzök" - mondja Robben, miközben körülnéz. "A feleségem most nincs itt, úgyhogy szabad ezt mondanom: a gyerekek szerint az én rizottóm jobb, mint az anyjuké. Ez egy szép bók." Elvigyorodik. A profi futball 20 éve alatt a család gyakran kimaradt dolgokból, amit a családos Robben mindig is érzett, így most sok mindent bepótol. "A családdal töltött idő jelenleg a legfontosabb dolog számomra." A szombatokat különösen élvezi. Ilyenkor ő maga is meccset játszik a csapatával, valamint megnézi két fiát (foci) és lányát (jégkorong) is. "A szombat a hét legjobb napja számomra."

"Egészen más ajánlatokat kaptam a pályafutásom végén. De ez itt az otthonom. Sokat köszönhetek a klubnak. Nem szabad elfelejteni, honnan jöttél" - Arjen Robben

Robben törzsvendég az FC Groningen stadionjában is, ahol a VIP-páholy az ő nevét viseli. A klub büszke a védenceire, Ronald Koeman és Virgil van Dijk is innen származik, de Robben is visszatért pályafutása végén. Nem azért, hogy nyerjen még néhány címet vagy keressen sok pénzt - vissza akart adni valamit. Ő egy futball-romantikus? Robben elgondolkodik: "Talán egy kicsit. Egészen más ajánlatokat kaptam a pályafutásom végén. De ez az otthonom. Sokat köszönhetek a klubnak. Nem szabad elfelejtened, honnan jöttél."

Robben tehát 2020-ban, egy évvel azután, hogy valójában már befejezte müncheni pályafutását, ismét futballcipőt húzott. "A visszavonulás nem tartott sokáig" - mondja és nevet. Robben az FC Bayernnél töltött utolsó heteiről beszél, amikor csak fájdalomcsillapítókkal tudott játszani. A szeméremcsontja, mondja: "Aki ért hozzá, az tudja: nem sokat lehet vele kezdeni". De összeszorította a fogát, utolsó Bundesliga-mérkőzésén gólt szerzett, és a Meisterschaléval és a DFB-kupával búcsúzott. "Valahogy sikerült átmanővereznem magam, de nyilvánvaló volt, hogy ez így nem mehet tovább. Ez egy kicsit megkönnyítette számomra a futballtól való búcsút".

Vissza oda, ahol minden kezdődött

Ami ezután következett, az teljes kikapcsolódás volt. Nincs többé nyomás, nincs többé állandó törekvés a csúcsteljesítményre - "és hirtelen elmúlt a fájdalom. Hihetetlen volt" - mondja. Hamarosan újra sportolni kezdett, és aki ismeri Robben-t, az tudja, hogy nem csak egy kicsit izzadni akart. Robben a végsőkig akarta feszíteni a húrt, kihívást akart - így egy barátja, a gyorskorcsolya világbajnok Erben Wennemars javaslata, hogy fusson maratont, éppen jókor jött. Nem volt semmi gondom, egyáltalán semmi - mondja -, olyan fittnek éreztem magam. És ekkor jött Groningen és megkérdezte, hogy vállalnék-e valamit a klubért". Menedzser? Edző? Nem, Robben még nem látta magát ilyen szerepben. "Ha visszatérnék, annak a pályán kellene történnie. Úgyhogy azt mondtam: "Újra belevágok"."

"Számomra a legjobb dolog mindig az volt, hogy a pályán lehettem az Allianz Arénában, gólokat lőttem, asszisztokat adtam, cselezgettem... Néha védekezni is kell egy kicsit - ezért csinálod az egészet" - Arjen Robben

Robben a 2020/21-es szezonban hét alkalommal lépett pályára az FC Groningen színeiben, de gólt nem szerzett. Sokkal többet remélt, de az előszezonban kifordult a bokája, és az első meccsen izomrostszakadást szenvedett. "És akkor máris megint felzárkózást játszik. Brutálisan nehéz volt" - mondja. A teste nem működött közre, mint oly sokszor a pályafutása során. A transfermarkt.de portál felsorolja, hogy Robben az FC Bayernnél töltött tíz éve alatt hány meccset hagyott ki sérülés miatt: 176-ot, azaz négy szezont! "Mindig azt mondom, hogy a legjobbat hoztam ki belőle" - mondja Robben. Hogyan sikerült újra és újra visszavágnia? A feladás egyszerűen soha nem volt opció, mondja. "Számomra a legjobb dolog mindig az volt, hogy a pályán lehettem az Allianz Arénában, gólokat lőttem, asszisztokat adtam, cselezgettem... Néha védekezni is kell egy kicsit - ezért csinálod az egészet. És ezt nem csak azért mondom, mert a Bayern magazin egyik cikkéhez kell."

Tiszteletkör és maraton

A Groningenben Robben szinte az egész szezonban azért gürcölt, hogy a végén még néhányszor pályára léphessen, az egyikben két asszisztot is adott. "Ez volt a jutalma a sok munkának. Ezután végre vége volt. Az Achilles-ín fájt. "Minden nap kellett egy negyed óra, amíg normálisan tudtam járni." Robben pályafutása tehát 2021-ben másodszor is véget ért. A groningeni búcsú nehezebb volt számára, mint a müncheni, elmondása szerint azért, mert nem léphetett pályára a mezében. A groningeni stadionban öltönyben tett tiszteletkört. "A családom még ma is mulatságosnak találja, hogy milyen fürge voltam. Egy percnek tűnt, aztán már el is tűntem" - mondja. A lehető leggyorsabban túl akart lenni rajta. Utána hónapokig kerülte a stadiont. "Mert mindig az járt a fejemben: Meg akarom csinálni újra." Idővel a viszketés a lábában alábbhagyott.

A sport természetesen még mindig nagy szerepet játszik Robben életében. Kertjének egyik felét egy padel teniszpálya alkotja, a másikban focikapu áll. De mindenekelőtt az egykori szélső valóban belelépett a maratoni futás világába. Tavaly indult először egy rotterdami versenyen. Az ideje: három óra, 13 perc és 57 másodperc. "Az utolsó kilométeren meghaltam" - mondja. A 42,195 kilométer valóban hosszú táv. "És labda nélkül" - teszi hozzá nevetve. Jelenleg ismét edz; a múlt hétvégén 36 kilométert futott, mint mondja. Néhány hét múlva újra a rajtvonalnál állna Rotterdamban - és gyorsabban, mint tavaly. Két óra 58 perc és 33 másodperccel átlépné a háromórás határt, és azt mondja: "Ez nagyon hasonlít egy nagy bajnoki cím megnyeréséhez".

A fáradhatatlan trófeavadász

Robben csak tudja. A PSV-vel, a Chelsea-vel, a Real Madriddal és mindenekelőtt az FC Bayernnel 32 bajnoki címet nyert. 32! Bajnokságok, trófeák, szuperkupák. Mindenekelőtt a 2013-as Bajnokok Ligája-diadal, mondja a holland: "Játékosként vannak céljaid, és a végső cél a Bajnokok Ligája". És akkor a döntő gólt is ő szerezte a Wembleyben a Borussia Dortmund 2-1-es legyőzéséhez a döntőben. Ennél jobb már nem is lehet - látszott az arcán, amikor a gólja után a szurkolói blokk felé futott. Kitárt karok, tátott száj, tágra nyílt szemek. Boldogság, megváltás, hitetlenkedő ámulat, mindez egyszerre.

Robben sok emlékezetes gólt szerzett, hol erőből, hol érzésből. Legendás volt a Schalke elleni gólja, miután végigcselezte a pályát, vagy a Manchester United elleni bombája. Mindegyik mestermű. A Wembleyben a labda úgy gurult át a vonalon, mintha lassított felvételen történt volna. "Ettől még gyönyörűbb" - gondolja - "mindennek olyan gyorsan kellett történnie, ezért nem találtam el tökéletesen a labdát - de pont jó volt". Két elveszített döntő után végre elérte célját az FC Bayernnel. "2010-ben tulajdonképpen már az is nagy eredmény volt, hogy bejutottunk a döntőbe" - mondja. "2012-ben, a saját stadionunkban kellett volna nyernünk. Aztán 2013-ban eljött az idő. Emlékszem, ahogy a stadionba menet a busz ablakánál ültem, a fülembe szólt a zene - teljesen meg voltam győződve: Nem számít, mi történik, ma nyerni fogunk! Persze 2010-ben és 2012-ben is meg voltam győződve, de 2013 más volt. Győzelem, vége a történetnek, pont."

Egy bajnoki cím és egy dal

Valahogy úgy kellett, hogy történjen, hogy Robbennek több kísérletre volt szüksége a Bajnokok Ligája megnyeréséhez. Pályafutása során újra és újra meg kellett küzdenie az ellenállással, vissza kellett küzdenie magát, hogy végül meg legyen a jutalma. Így volt ez a sokadik visszatérésével, így volt ez a futballtól való két búcsújával, így volt ez a Bajnokok Ligájában. Csak a 2012/13-as szezon önmagában is emblematikus a pályafutására nézve. Nyáron, a tragikus "Finale dahoam" után, amelyben kihagyott egy büntetőt, hirtelen ő lett a főgonosz. A Hinrunde-ban ismét sérülésekkel küzdött, és csak akkor tért vissza a kezdő XI-be, amikor Toni Kroos izomszakadást szenvedett a Juventus elleni negyeddöntő első mérkőzésén. A végén pedig Bajnokok Ligája-címre lőtte a Bayernt. Azóta Arjen Robben a "Mr Wembley", a szurkolók pedig énekelnek: "Álmodtam rólad, a mi Wembley-esténkről. Megnyertük a kupát, felkerültünk a trónra, Arjen tette".

"A dal és a 'Mr Wembley' név, ez tényleg büszkévé tesz" - mondja Robben - "A címek szépek, az biztos, de a szurkolók elismerése többet ér számomra". Ez elég meglepő mondat egy olyan futballistától, aki mindig a következő gólt, a következő győzelmet, a következő címet hajszolja. Végül is Robben legnagyobb érdeme, hogy meghódította az emberek szívét. Mert a szeretetük tovább él, miközben a trófeák porosodnak. "Ez arról szól, hogy az emberek hogyan emlékeznek rád, emberként is" - mondja Robben, "ezért mondom mindig, hogy maradj olyan, amilyen vagy, nem számít, hány címet nyersz".

"A dal és a 'Mr Wembley' név, ez tényleg büszkévé tesz. A címek szépek, az biztos, de a szurkolók elismerése többet ér számomra. Arról szól, hogy az emberek hogyan emlékeznek rád, emberként is" - Arjen Robben

A Be Quick 1887 edzése 75 perc után véget ér. "Szép volt, fiúk!" - mondja az edző, és megtapsolja a játékosait. A napi program sok játékváltozatot tartalmazott szűkös térben. Az egyetlen dolog, amit nem engedett nekik gyakorolni, az a Robben-mozdulat volt, az a robbanásszerű irányváltás, a jobb szélről befelé szökkenés, amit egy pontos kapura lövéssel fejez be, amiért rettegtek tőle. Minden védő tudta, hogy Robben mit fog csinálni, de egyszerűen lehetetlen volt levédekezni. "Ez a gyakorlat nem szerepel az edzéstervben" - mondja vigyorogva. Néha-néha részt vesz a játékban, és ilyenkor előfordulhat, hogy régi képességei fellángolnak. El tudja képzelni a jövőjét edzőként? "Szórakoztató" - mondja - "de majd meglátjuk". Aztán felpattan a biciklijére, és hazaindul. Ahogy mindenki teszi Groningenben.

Fordította: Székely Zoltán

Forrás: fcbayern