Következő mérkőzés
2024. 05. 08. 21:00 - Bajnokok Ligája, Elődöntő, Második mérkőzés (Estadio Santiago Bernabéu) Madrid
Paul Breitner: Meg akartam ismerni önmagam
Paul Breitner ma (vasárnap) ünnepli 70. születésnapját. Az FC Bayern tiszteletbeli kapitánya az "51" c. klubmagazinnak beszélt karrierjéről, Freddie Mercury-ról és a müncheni élelmiszerbanknál végzett munkájáról.
Breitner úr, még 32 éves sem volt, amikor visszavonult. Nehéz volt meghozni ezt a döntést?
Nem volt nehéz, mert boldogan vonultam vissza. 1980 őszén újabb két évvel meghosszabbítottam a szerződésemet az FC Bayernnél. Ennek az időtartamnak valójában hosszabbnak kellett volna lennie, de tudtam, hogy elég volt - bár azzal a feltétellel, hogy addigi életem legjobb szezonját játszom. És alá is írtam volna egy szerződéshosszabbítást, ha 1982 karácsonyán nem ülök le és mondom azt: ez a megfelelő pillanat. Nem számít, hogy nyertünk vagy veszítettünk, de amit nyújtottam az embereknek, az megfelelt az elvárásimnak. Így januárban elmondtam Csernai Pál edzőmnek, hogy lassan eljön a búcsú ideje.
"A csúcson kell abbahagyni" - ez egy olyan elcsépelt mondás, de a valóságban még is annyira szokatlan. A legtöbb ember ebben a helyzetben még egy-két évet lejátszott volna profiként.
Már a karrierem elejétől arra törekedtem, hogy minden pillanatban 100 százalékot adjak ki magamból. Ennek semmi köze nem volt a tényleges teljesítményemhez, mivel nem tudtam mindig teljesen fitt maradni egy szezonban. Ezeken a napokon a 70 vagy 80 százalék volt a személyes 100 százalékom - fiatalként akartam bebizonyítani magamnak, hogy ez lehetséges. 12 éves koromban heti négy alkalommal kezdtem egyedül edzeni: állóképességfejlesztő futás, gátfutás, sprint, valamint több órányi passzolgatás a fallal, hogy tökéletesítsem a technikámat. Nem azért, hogy egyszer profi játékos vagy világbajnok legyek, hanem mert észrevettem, hogy a futás kitisztítja a fejem, és lehetővé teszi, hogy tovább lépjek bizonyos dolgokon. Szerettem volna megismerni önmagam, és figyeltem, hogy meddig tudom feszíteni a húrt fizikailag és mentálisan is. Ez ma is felszabadító hatással van rám.
Mit tanult ebből?
Azt hogy az első 60 vagy 70 perc profiként egyáltalán nem számít. Az utolsó 15, 20 perc az ami számít. Ekkor nagy erőt kell vennem magam, és elő kell hoznom magamból az utolsó erőtartalékokat, akkor is ha már úgy érzem, hogy nem fog menni. Mindig tovább akartam feszegetni ennek az állapotnak a határait, annak érdekében, hogy a 94. percben is meg tudjam fordítani a mérkőzést. A 'Bayern szerencse' népszerű kifejezés a Bayern utálói körében, de ez teljesen téves mondás, mert semmi köze a szerencséhez. Az igazság az, hogy a 17 másik Bundesliga -klub belenyugszik, ha elveszít egy mérkőzést. Az FC Bayern-nél egy vereséget még el tudnak fogadni, de amikor másodszor is megtörténik, akkor már baj van. Ez már akkor világossá vált számomra, amikor 1970 -ben aláírtam az első szerződésemet.
Mit jelent számára a világ négy azon játékosa közé tartozni - Zinedine Zidane, Pelé és Vavá mellett, akik két világbajnoki döntőben is gólt szereztek?
Semmit, mert számomra 1982 nem számít. Ha a VB döntőt 3-1-re elveszíted, akkor senkit nem érdekel, ki szerezte a gólt. Számomra az 1974 -es büntető számít; a másik semmit sem jelent nekem. Nem vagyok oda a különféle címekért, nem vagyok futball fanatikus. De nagyon elégedett vagyok azzal, amit a tehetségemből kihoztam, és hogy bizonyítottam ezt a tehetséget, amit emberek milliói szerettek volna magukénak. Ezt mindig kötelességemnek tartottam, mert már az én időmben is hihetetlen státusza volt a labdarúgásnak a társadalomban. Még emlékszem, hogy a nyolcvanas évek elején egy müncheni bárban ültem a feleségemmel és a barátaimmal. Hirtelen valaki az asztalunknál állt, és azt mondta, hogy Freddie Mercury - aki akkor Münchenben lakott - három asztallal odébb ül, és szeretne találkozni velem. Aztán odajött, megrázta mindenki kezét, és azt mondta: - Mr. Breitner, örülök, hogy találkoztunk. Freddie vagyok. ”A Queen frontembere, korának legnagyobb szórakoztatója. Őrültség, mert ez tényleg inkább számomra volt megtiszteltetés (vigyorog).
Hosszú évek óta dolgozik a müncheni élelmiszerbankkal közösen. Miért áll a szívéhez ez olyan közel?
Ez csak logikus következménye a háború utáni szegénységnek, és annak hogy feleségem és én is megtapasztaltuk ezt gyerekkorunkban. Egy barátunk 14 évvel ezelőtt mesélt nekünk erről, és akkor tudtuk: ez a helyes út számunkra. Segíteni szeretnénk, mert még a gazdag Münchenben is szegénység uralkodik, különösen az idősek körében - bár sokan tagadják ezt. Minden hétfőn a Haidhausen kerületi elosztó pontunkon dolgozunk, és nagyon kevés kivétellel az év folyamán ez egy szent időpont számomra - sokkal fontosabb, mint szombatonként a 15:30. Emellett a „Malteser Mahlzeitenspenden” pártfogója vagyok, amely egész évben ebédidőben három fogásos étkezést biztosít a rászorulóknak, és házhoz is szállítják az ételeket. Egy 365 napos ellátás 2100 euróba kerül, több mint 300 emberünk van a müncheni térségben.
Fordította: Orosz Dániel
Forrás: fcbayern
Ha tetszett a cikk oszd meg!
