Hihetetlen góléhség

"Hihetetlen módon tudott gólt rúgni", emlékszik a Kaiser. „Mindig arra törekedett, hogy betaláljon. Sokszor ez olyannyira így volt, hogy még a saját csapattársait is kiiktatta. Emlékszem, amikor a Szovjetunió ellen játszottunk nyitómeccset a müncheni Olympiastadionban. Uli Hoeneß teljesen egyedül volt a kapu előtt, aztán egyszer csak hátulról megérkezett Gerd, aki a labdát Ulival együtt beküldte a kapuba. Így ez az ő gólja lett, és számára más nem is számított.”

A Müller-mentalitás

Góljai mellett mentalitása és nyugodtsága is legalább olyan fontos volt. „Amikor aggódtunk egy meccs miatt, Gerd mindig leintett minket” - emlékszik Beckenbauer. „Sajátos tájszólásával mindig csak annyit mondott: ugyan, hagyjátok már! Simán megverjük őket. Gerd segített nyugodtnak maradnom a pályán. Soha nem voltam kétkedő alkat, de ha néhanapján mégis féltem, hogy valami nem sikerül, Gerd megszabadított ezektől a gondolatoktól. Mi baj lehetne, Franz? - kérdezte. Meg tudjuk csinálni!”

Edzésen is megállíthatatlan

Beckenbauer mosolyogva emlékszik, hogy Gerd Müller minden érdeme ellenére mennyire bosszantotta társait edzés közben, hiszen akkor is folyton gólt szeretett volna lőni. „Úgy éreztük, ezzel megsért minket. Katsche Schwarzenbeckkel néha megbeszéltük, hogy minket nem érdekel, a mai edzésen kap egy kis csihi-puhit, ha úgy látjuk szükségesnek. De még így sem sikerült elkapnunk. Futott tovább egyedül a kapu felé. Ha nem láttam volna minden nap, mire képes, nem hittem volna el.”

Örök barátok

Beckenbauer maga is a futballvilág egyik nagyja volt, most mégis azt mondja: „Szerencsés vagyok, hogy Gerd Müllerrel játszhattam, és évekig még egy szobán is osztoztunk. Nem csak csapattársak voltunk, hanem barátok is. Gerd olyan volt számomra, akár egy testvér. Biztos vagyok benne, hogy még 100 év múlva is emlegetni fogják a nevét, és azon morfondíroznak, mégis hogy lőhetett ennyi gólt. Egy fenomén volt.”