Következő mérkőzés
2024. 05. 08. 21:00 - Bajnokok Ligája, Elődöntő, Második mérkőzés (Estadio Santiago Bernabéu) Madrid
Frans Krätzig: A Bayern DNS-t az első naptól kezdve a véredben kell hordoznod
Az elsők között érkezett 2017-ben az FC Bayern Campusba - Frans Krätzig pedig már a Bayern első csapatának játékosa.
Az '51 c. klubmagazinnak adott interjút a klub bentlakásos iskolájában való nevelkedéséről, a családról, a nyomásról és a Campus szelleméről, aki egy éjszaka eljött.
Frans, kezdjük egy olyan kérdéssel, amit biztosan feltettek már neked: miért írják a keresztnevedet "s"-sel?
(mosolyog) Nincs különösebb oka, ez nem holland hatás vagy ilyesmi, ahogy egyszer olvastam. A szüleimnek tetszett a Franz név, de valami különlegeset akartak. És akkor egyszerűen csak "s"-sel írták. Bajorországban, Franz Beckenbauer országában néha furcsán néznek rám, de ezt már megszoktam.
"Még mindig emlékszem, milyen hihetetlen érzés volt az első meccseimen, amikor lenéztem, és megláttam a Bayern-címert a mellkasom bal oldalán."
Frans Krätzig
Te voltál az egyik első ifjúsági játékos, aki 2017 nyarán érkezett az újonnan megnyitott FC Bayern Campusra. Mesélj nekünk magadról, mit hoztál magaddal akkoriban?
Nem sok mindent. Egy nagy táska, egy hátizsák, ennyi volt. Igazából azért késett a beköltözésem, mert a szüleim már jóval korábban lefoglalták a nyaralásunkat és azt nem akartuk lemondani. Emlékszem, mekkora tiszteletet kaptam az első nap, amikor megjelentem a helyszínen. Már előtte is jártam a Campusban, de amikor 14 évesen egyedül költözöl oda, minden hatalmasnak tűnik számodra."ű
Milyen érzés focistaként felnőni a Campuson?
A Bayern DNS-e az első naptól kezdve a véredben van, és nagyon gyorsan rájössz, hogy itt minden a győzelemről, győzelemről, győzelemről szól. Ezt nagyon jónak találtam, mert már korán megtanulod, hogyan kell kezelni a nyomást. Még mindig emlékszem, milyen hihetetlen érzés volt az első meccseimen, amikor lenéztem, és megláttam a Bayern-címert a mellkasom bal oldalán. Addig csak a tévéből ismertem.
Johannes Schenk barátod, aki jelenleg kölcsönben a Preußen Münsternél van, azt mondta, hogy a Campus szobája volt a csoportotok találkozóhelye, mert a tiétek volt a legnagyobb szoba.
Kedden és szerdán Bajnokok Ligája, péntektől vasárnapig Bundesliga volt - és közben játszottunk a konzolon. Sok laza esténk volt. Azt viszont elárulhatom, miért nekem volt a legnagyobb a szobám. Mielőtt kiosztották a szobákat a következő évre, mindig megnézték, ki a legrendesebb - és aztán az a személy kapta a megtiszteltetést, hogy megkapja a legnagyobb szobát. Szóval, valamilyen módon kiérdemeltem (vigyorog).
Biztos volt néhány csínytevésed is...
Ez a helyzettel együtt jár, nem igaz? De sosem szöktünk el - annak amúgy sem lett volna sok haszna a Campus környékén (nevet). Bújócskáztunk például az egész Campus területén, beleértve a fitnesztermet és az irodákat is, egészen késő estig. Az egyik srác pedig egyszer éjszaka belopózott a stadionban a bemondófülkébe, bekapcsolta az összes hangszórót, és úgy tett, mintha egy szellem kísértene a Campuson: 'Boo-hoo, én vagyok a Campus szelleme' - ez nagyon vicces volt.
Minden évben láthattad, hogy sok játékosnak nem sikerült. Hogyan kezeled ezt a nyomást?
A fiatalabb korosztályokban nem veszed észre, hogy mennyire teljesítményfüggő a dolog. Az U17-es és U19-es korosztálytól kezdve éreztem igazán a nyomást. Vannak olyan szakaszok a kettő között, amikor az ember azt gondolja: pontosan ezt akartam egész életemben csinálni - de mi lesz, ha nem jön össze? Az U19-eseknél töltött második évemben hét hónapig nem játszhattam, mert ágyéksérülésem és sérvem volt. Pokolian hosszú idő volt, ami alatt sok minden kavargott a fejemben. Vissza fogok térni? Milyen lenne újra otthon élni? Milyen tanulmányok érdekelnének? Az U19-es edzőm, Danny Galm sokat segített akkoriban, és mentálisan is támogatott.
Milyen menekülési stratégiád volt?
A szüleimnek kreatív foglalkozása van. Mindig is lenyűgözött, amikor szabadon fejleszthetsz és tervezhetsz valamit. A belsőépítészet például egy lehetőség lett volna. Szerintem jó, ha a futball mellett van valami más is, ami leköti az ember elméjét. Tavaly beiratkoztam egy tanfolyamra, ami hamarosan véget ér. "Sportmenedzsment a labdarúgásban" - de hamar világossá vált számomra, hogy nem tudok napi 24 órában a futballra gondolni. Visszajöttem az edzésről, tanulnom kellett - és akkor már megint a futballról szólt az egész.
"Joshua Kimmich általában véve jó példakép. Hogy minden edzésen ennyire fel tud tüzelni, hogy minden felkészülési mérkőzést ennyire meg akar nyerni."
Frans Krätzig
Ha kérdezősködök utánad a Campuson, mindenki az elszánt jellemedről áradozik. Ez honnan ered?
Az egész családom nagyon nyitott és kommunikatív. Korán megtanultam, mennyire fontos a barátságosság és a jó modor az életben. Ráadásul kisfiúként magamnak kellett megtalálnom az utamat, és magamra voltam utalva. Szóval a jó neveltetés és a korai önállóság keveréke - remélem, a szüleimnek ez tetszik, amikor elolvassák (nevet).
Mennyire nehéz nem elragadtatni magad?
Otthon arra tanítottak, hogy mindig maradjak a földön. Soha nem szabad elbizakodottnak lenni. A másik oldalról viszont az egészséges önbizalom a futballpályán nem árt, ha az FC Bayernnél érvényesülni akarsz.
Ifjúsági szinten évekig középső középpályásként játszottál. Hogyan kerültél a balhátvéd pozíciójába?
Igazából Holger Seitzt kell megkérdezned. David Heroldot a tavalyi téli szünetben kölcsönbe Ausztriába küldték, és mivel nem volt elég játékos, Seitz úgy gondolta, hogy kipróbál engem a védelem bal oldalán. Egy edzés után bementem az irodájába, elmagyarázta, mit vár tőlem - és ez tényleg zökkenőmentesen működött. Nagyon szeretem a hátvéd szerepét, de nem akarom kizárni, hogy valaha újra hatos, nyolcas vagy tízes poszton játszom.
Nem szokatlan, hogy a középpályásként edződő játékosok első profi lépéseiket hátvédként teszik meg: Philipp Lahm, Joshua Kimmich...
Joshua Kimmich általában véve jó példakép. Ahogyan minden edzésen annyira fel tud tüzelni, ahogyan minden edzőmeccset annyira meg akar nyerni - néha ott állok mellette, és arra gondolok: hű, én is ilyen akarok lenni, pontosan ezért focizunk. Josh gyakran lenyűgöz engem.
Fordította: Bőhl-Kardos Zsófia
Forrás: fcbayern.com
Ha tetszett a cikk oszd meg!
