Nerlinger az emlékezetes tárgyalásról: Nem vagyunk Isten, de mi vagyunk a Juventus Torino!

Profi labdarúgó, csapatmenedzser, sportigazgató, most pedig játékosügynök: aligha volt valaki, aki ennyi perspektívát tudott volna átvenni a futballszakmában, mint Christian Nerlinger.

Dortmundban született, az FC Bayernnél váltotta valóra álmát, majd a BVB-hez igazolt, a Glasgow Rangers mellett döntött és egészen a válogatottig is eljutott. Miután 2005-ben befejezte pályafutását az 1. FC Kaiserslauternnél, a dolgok akkor indultak be igazán, amikor 2008 és 2012 között Nerlinger a Bayernnél, intenzív, a színfalak mögötti átigazolási vitákat, alapvetően különböző edzőket, őrült ajánlatokat, költözni vágyó sztárokat és rendkívül érzelmes pillanatokat élt át. A 49 éves szakember öt éve önállóan tevékenykedik, társával, Fabian Dinglerrel együtt olyan Bundesliga-profik ügyeit intézi a "CN Sports"-nál, mint Benjamin Henrichs, Timo Baumgartl és Florian Neuhaus.

A Transfermarkt számára Nerlinger két órán keresztül állt rendelkezésére videohíváson keresztül, hogy Philipp Marquardttal beszélgessen pályafutásának minden szakaszáról, és beavathasson a részletekbe.

Transfermarkt: Nerlinger úr, Ön az első profi labdarúgó évét Erich Ribbeck irányítása alatt töltötte az FC Bayernnél, és többnyire védekező középpályásként 40 mérkőzésen tizenkét góllal járult hozzá a csapat sikereihez. 1993 karácsonyán, nyaralás közben Ribbecket, akit a játékosok amúgy sem értékeltek különösebben, nyolc meccsből mindössze egy győzelem után kirúgták, és Franz Beckenbauer vette át az irányítást. Tényleg olyan kalandos volt a színfalak mögött, mint ahogyan arról gyakran beszámolnak?

Christian Nerlinger: Nem igazán éreztem így. Egy interjúban azt szoktam mondani: minden reggel mosolyogva ébredek, és minden este mosolyogva fekszem le, mert számomra elsöprő volt, ami akkor történt, amikor a Bundesligában a német bajnoki sikerrel kezdtem. Természetesen észrevettem, hogy a régebbi játékok boldogtalanok voltak. A csapatgyűléseken taktikai megbeszélések voltak, a játékosoknak egyszerűen nem tetszett eléggé. De én magam akkoriban nagyon boldog voltam, és túl messze voltam a klubpolitikától és a csapatban zajló dolgoktól. Az Olimpiai Stadionban játszottam, ahol már a nagyapámmal is jártam és soha nem képzeltem el, hogy valaha én is ott fogok játszani. Akkoriban még nagyon-nagyon messze voltam attól, hogy Bundesliga-játékos legyek. Én személy szerint sokat köszönhetek Erich Ribbecknek. Ő volt az, aki esélyt adott nekem, nagyon fegyelmezett és pozitív ember volt. Még ma is jót tesz egy csapat légkörének, ha fiatal, kíváncsi játékosokat integrálnak, mert sok mindent más szemmel látnak - így volt ez velem is annak idején.

Az FC Bayernnél az edzők teljes skálája megtalálható: a tapasztalt harcosoktól és motivátoroktól kezdve a taktikai zsenikig és a feltörekvő fiatal edzőkig, mint most Julian Nagelsmann. Ön szerint volt vagy van-e tökéletes edzője az FC Bayernnek?

Nerlinger: Minden edzőnek meg kell értenie az FC Bayernt, mint egy mindent átölelő konstrukciót és nem csak mint futballklubot. Ez a nagy kihívás. Julian Nagelsmann személyében a Bayernnek most egy olyan edzője van, aki már fiatalabb korában kiemelkedő sikereket ért el a Lipcsével és a Hoffenheimmel. Most ismerkedik az FC Bayern konstrukciójával és annak következményeivel. Edzőként erős játékos-személyiségekkel és klubalkalmazottakkal kell foglalkoznod, brutálisan meggyőzőnek kell lenned a tartalom tekintetében, el kell sajátítanod a médiapályát és végül meg kell találnod mindennek a megfelelő egyensúlyát.

Hasan Salihamidzic sportigazgatót évekig csúfolták és erősen kritizálták a Bayernnél, de az idei átigazolási nyár után az egekig magasztalták. Hogyan értékeli a müncheni átigazolásokat?

Nerlinger: Hasszán Szalihamidzicot masszív kritikák érték. Nagyon keményen vészelte át ezt az időszakot és véleményem szerint olyan meghatározó pozícióba került, ahonnan nagyon jól képviseli az FC Bayernt a külvilág felé. Ehhez bizonyára nagy erőre volt szükség. Le a kalappal előtte. Már akkor is, amikor Uli Hoeneß utódja lettem, azt mondták, hogy az FC Bayernnél a vezetőség szintjén felfordulás van. De az ilyen felfordulásokhoz időre van szükség. És ez a klub kiválóan kezeli ezeket a változásokat. Az átigazolási díjak és az olyan játékosok, mint Matthijs de Ligt és Sadio Mané igazolásai a pandémia után, megmutatja, hogy milyen alapokon áll a Bayern. De természetesen, amit már megvalósítottak, annak most érvényesülnie kell. Ez az első alkalom az FC Bayern történetében, hogy ez elhangzott: Fix 9-es szám nélkül csináljuk meg, még akkor is, ha néhányan, mint Thomas Müller vagy Mathys Tel, képesek lennének ebben a pozícióban játszani.

Az ilyen érzékeny témák ismerősen csengenek Önnek...

Nerlinger: Akkoriban intenzív tárgyalásokat folytattunk Louis van Gaallal, mielőtt a hagyományos, két csatárral felálló rendszer különböző okokból hirtelen 4-3-3-ra változott. Emlékszem az Uli Hoeneß-szel, Karl-Heinz Rummeniggével és van Gaallal való találkozókra, amelyeken Rummenigge az FC Bayern elmúlt 25 évének csatárpárosait sorolta fel az edzőnek, hogy megmutassa, mennyire voltak sikeresek. Óvatosan kezeltük a kérdést, és úgy döntöttünk, hogy a 4-3-3-as felállásban Arjen Robben érkezik majd. Ma a fejlődés az elmúlt évek Manchester City-je felé halad, sok rugalmassággal és mozgással a támadásban. Ez egy nagy és fontos döntés.

Ön szerint (túl) kockázatos a döntés?

Nerlinger: Az én személyes filozófiám az, hogy legyen elöl egy olyan valaki, aki megfelel bizonyos kritériumoknak, erős a befejezésben, az idegek és a játék terén, valamint megbízható. Számomra ez egy döntő fontosságú pozíció. A kapusból, a védelem közepéből, a középpályából és a 9-es számú játékosból álló központi tengely fontos szerepet játszik a siker érdekében

"Amit az FC Bayern ma márkaépítés szempontjából jelent, az egy abszolút életmű."

 

A befektetői modellek és az egyre növekvő TV-pénzek idején, különösen Angliában, a német rekordbajnok a jövőben is tarthatja a lépést Európa élvonalával?

Nerlinger: Úgy gondolom, hogy Uli Hoeneß egy olyan klubot hozott létre, amelynek gazdasági, társadalmi és szociálpolitikai súlya van - ez rendkívüli és ez az alap. Az FC Bayern ezen az átigazolási nyáron is szuperül teljesített. Hatalmas dicséret ezért! Hasan Salihamidzic kiváló munkát végzett, így az átigazolási mérleg teljesen rendben van (mínusz 33,4 millió euró; a szerk.). A klub külső tőke vagy befektetők nélküli szerveződésének gazdasági ereje valójában a kiemelkedő eredmény kategória. Amit az FC Bayern ma a márkaépítés szempontjából jelent, az egy abszolút életmű. Ezért is hiszem, hogy nemzetközi szinten is fennmarad. Megmutatta, hogy az átigazolási piacon is képes a nagy dolgokra. Most sikerülnie kell egy különleges lendületet teremteniük a csapat kémiáját és irányvonalát tekintve, hogy képesek legyenek megnyerni a Bajnokok Ligáját. De saját tapasztalatomból tudom, hogy - ellentétben talán a német bajnoksággal - nehéz tervezni, és ez egy külön kategória.

224 alkalommal játszott a Bundesligában a Bayern, a Dortmund és a Kaiserslautern színeiben, 26-szor a Bajnokok Ligájában, nyert többek között két német bajnokságot és UEFA-kupát. Emellett sikeres időket élt át a Glasgow Rangersnél. Ezzel szemben a válogatottban mindössze hatszor szerepelt és számos sérüléssel is küzdött. Mennyire volt teljes a játékos pályafutása? Hiányzik valami, vagy boldog ettől is amennyire csak lehet?

Nerlinger: Jó kérdés. (gondolkodik rajta egy darabig) Összességében elégedett vagyok. Természetesen mindig vannak döntések, amelyeket át kell gondolni. Otto Rehhagel alatt 1995/96-ban rendszeres játékos voltam a Bayernnél, és remek kapcsolatot ápoltam vele. Miután nem sokkal a szezon vége és az UEFA-kupa-döntő előtt kirúgták, Franz Beckenbauer jött és én többet egy másodperccet sem játszottam. Nem kaptam semmilyen indoklást erre vonatkozóan. Ez idő alatt rájöttem: Gondolkodnom kell rajta. A klubvezetésnek lehet, hogy fenntartásai voltak, és más utat akartak járni, így más dolgok felé kellett nyitnom. A Bosman-ítéletnek köszönhetően (1995 decemberében; a szerk. megjegyzése) hirtelen szabaddá váltak az átigazolási díjak, és a külföldiekre vonatkozó korlátozások megszűntek. Ez egy nagy durranás volt a futballban és rendkívüli volt.

És ez a sportolói jövőjére is hatással volt.

Nerlinger: Az üzenetrögzítőmön elszabadult a pokol. Többek között a Juventus Torino hívott fel Luciano Moggi ügyvezető igazgató egyik ismerősén keresztül. "Hajlandó vagy egy magánrepülővel Torinóba jönni, hogy találkozz Moggival?" - kérdezték tőlem. Azt mondtam: "Igen, persze." Apámmal repültem oda, és egy reptéri váróban találkoztam Moggival. Moggi különleges ember volt. Kicsit úgy éreztem magam, mintha egy filmben lennék. (nevet) Megkaptam a szerződés részleteit és a fizetést. A titkárnő, aki szintén jelen volt, egyszer rövid időre kiment, majd visszament, és átnyújtott nekem egy olasz nyelvű szerződést. Egy kicsit ismertem a nyelvet, de szerződéseket nem tudtam elolvasni. "Ezt most írjam alá?" - kérdeztem. "Természetesen" - mondták nekem. De számomra ez olyan volt, mint egy üres papírlap, nem értettem belőle semmit é abban a pillanatban nem tudtam aláírni. Soha nem felejtem el, ahogy Moggi széttépte előttem a papírt, és azt mondta: "Nem vagyunk Isten, de mi vagyunk a Juventus Torino. Arrivederci és minden jót, Nerlinger úr." Aztán ismét hazarepültünk.

Érdekes történet. És aztán?

Nerlinger: Utólag úgy hallottam, hogy Moggi talán nyomás alatt érezte magát. A visszaút után azt mondtam magamban: OK, akkor maradok Németországban. Nem hazai játékosként szerettem volna a BVB-hez csatlakozni és meghatározó játékossá válni, majd külföldre lépni. Apám mindig nagyszerű tanácsokat adott nekem, és ma is ezt teszi. Akkoriban lassan felmerült a játékosügynökök témája, mert kialakult a tudat, hogy a játékosoknak támogatásra és egy speciális nemzetközi hálózatra van szükségük. Az a tudat, hogy van melletted valaki, aki megszűri a témákat és lebonyolítja a beszélgetéseket, óriási segítség és ma már nélkülözhetetlen.

207 bajorországi tétmeccs után végül Dortmundba, a szülővárosába költözött.

Nerlinger: 1998-ban tudatosan tettem meg a lépést a Bayerntől, mert nem akartam többé a saját sorainkból származó játékos státuszát élvezni. Úgy éreztem, hogy néha így bántak velem. Segíteni akartam a BVB újjáépítésében, annak ellenére, hogy minden meccsen játszottam a Bayernben. Csak nem sokkal később (1998. szeptember 5-én; a szerk. megjegyzése) lettem nemzetközi játékos. Vicces módon az akkori vezetőedzőt is Erich Ribbecknek hívták. Berti Vogts alatt már behívtak, de sajnos egy keresztszalag-szakadás közbeszólt. 2001-ben külföldre költöztem a Glasgow Rangershez. Világos volt számomra, hogy a válogatottbeli karrieremnek vége.

Amikor játékos volt, voltak olyan aspektusai a profi üzletnek, amelyeket nem szeretett?

Nerlinger: Az emberek ma valószínűleg mosolyognának rajta, de az FC Bayernnél régen FC Hollywood voltunk. Bár még nem volt közösségi média, a találkozók és a négyszemközti beszélgetések tartalmai folyamatosan kiszivárogtak, ahol azt gondoltam magamban: Ez elképzelhetetlen. Néha abbahagytam a csapatmegbeszéléseken való részvételt, mert úgy éreztem, hogy csak körbe-körbe járunk. Otto Rehhagel egyszer azt mondta: "Az igazság a pályán van". Én azon a véleményen voltam, hogy ezt most az egyszer el kellene fogadnunk, és nem kellene jobbra és balra vitatkoznunk róla. Minden, ami a futballon kívül történt - klubpolitika és hiúság -, egy kicsit idegesített. Persze a futball ma már szórakozás, történeteket kell kreálni. Szerintem egy csapatot az tesz sikeressé, ha számíthattok egymásra. A belsőleg megvitatott dolgok maradjanak belső ügyek. Ha az Union Berlin és az SC Freiburg sikereit látom, akkor ott valószínűleg ez az elv él. Alapvetően játékosnak lenni a világ legjobb munkája volt. A törés akkor következett be, amikor a sérülések elkezdődtek. Ez sok energiát emésztett fel.

Kik voltak a legőrültebb csapattársak, akikkel meg kellett küzdeni?

Nerlinger: Őrültnek nem nevezném őket, de voltak érdekes személyiségek, mint Mario Basler és Jean-Pierre Papin, valamint olyanok, akiket csodáltam: Lothar Matthäus nagy sztárként jött az Inter Milanból, amikor még nagyon fiatal voltam. Vagy éppen Jürgen Klinsmann, Oliver Kahn. A Bayern ifjúsági csapatában Markus Babbel és Didi Hamannal is összebarátkoztam, együtt nőttünk fel.

A profi labdarugó pályafutás befejezése után nemzetközi üzleti adminisztrációt tanult egy külföldi szemeszterrel Bolzanóban. Mi hajtotta Önt a játékosként töltött időd után?

Nerlinger: Összességében szép karriert futottam be a Bayernnél, a Dortmundnál, a Rangersnél és a Kaiserslauternnél, voltak nagy és nehéz pillanatok a sérülésekkel és egy bizonyos ponton már nem bíztam a testemben. Ez rágta a lelkemet és az önbizalmamat. Egyszerűen nem működött tovább. Ezért megpróbáltam új alapot teremteni magamnak. Tanulhattam volna filozófiát, pszichológiát vagy történelmet. El akartam szakadni a fizikai problémáktól és inkább a fejemmel akartam foglalkozni, új dolgokat tanulni.

Mennyire volt komoly a váltás?

Nerlinger: Egész életemben nem volt szükségem laptopra vagy számítógépre. Mellettem a Müncheni Üzleti Főiskolán ott voltak a 18 és 19 évesek, akik frissen érettségiztek és kinyitották a laptopjukat, én pedig ott ültem egy tollal és egy blokkal a karrierem kezdetén, elmerülve egy számomra új világban. A gazdaság- és kultúrtörténet, a közgazdaságtan, az üzleti tanulmányok és a nemzetközi orientációval indultak be igazán a dolgok. Ez nagy lépés volt. Nagyon gyorsan éreztem, hogy milyen őrülten elégedett vagyok, hogy ennyi inputot kaptam. Nagyszerű időtöltés volt, amit nagyon élveztem. Rájöttem, hogy a futballon kívül is szuper túlélőképes vagyok - és ez jó móka volt. Családilag is fantasztikusan éreztük magunkat a bolzanói külföldi szemeszter alatt. És akkor jött a hívás a Bayern Münchentől.

Körülbelül két és fél év telt el a pályafutása befejezése és az FC Bayernnél való csapatvezetői munkába állása között - ilyen poszt korábban nem létezett. Hogyan jött létre ez a kötelezettség?

Nerlinger: Az akkori edző, Jürgen Klinsmann új szemléletet akart néhány dologban, és kapcsolatot akart létesíteni a csapat és a klub minden releváns szintje között. Mindenféle folyamatokról volt szó. Mára Kathleen Krüger csapatvezető tökéletesítette ezeket a folyamatokat. Az FC Bayern nyilvántartásba vette, hogy játékosként volt múltam a klubnál, és ezt követően szélesítettem a látókörömet. Ez Jürgen Klinsmann és Uli Hoeneß tetszését is elnyerte. Nagyon rövid idő alatt, csapatvezetőként újból megismertem a klubot, ami hihetetlenül értékes volt.

Ki hozta meg a döntő döntést, mielőtt visszatért?

Nerlinger: Uli Hoeneß. Megkérdezte tőlem, el tudnám-e képzelni, hogy Jürgen Klinsmann csapatához csatlakozzak. Azonnal éreztem, hogy ez egy izgalmas kezdet lesz számomra. Ez be is bizonyosodott. Jürgen Klinsmann és az FC Bayern két világ volt akkoriban. Mindkettőt közelről megtapasztalhattam.

Igaz, hogy abbahagyta a tanulmányait, amikor egy évvel a csatlakozása után csapatmenedzserből sportigazgatóvá léptették elő?

Nerlinger: Megpróbáltam végig csinálni, de a Bayernnél egyszerűen nagyon intenzív volt a munka. Uli Hoeneß és én nagyon szoros kapcsolatot alakítottunk ki. Uli mindig is a "learning by doing" mottó szerint élt. Számos találkozóján és előadásán jelen voltam - egy darab papírral és tollal a jegyzeteimhez. Nagyon lenyűgözött, ahogyan átadta a tartalmat. Három hónapos csapatvezetői megbízatás után Uli odajött az asztalomhoz, és azt mondta: "Az utódlásom még nem rendeződött, úgyhogy gyerünk, csináljuk tovább!". Ez volt az őrület számomra. Aztán úgy alakult, hogy elvitt a tárgyalásokra, ott voltam az érzékeny tárgyalásokon. Fantasztikus időszak volt számomra.

Klinsmann és az FC Bayern végül túlságosan különbözőek voltak, hogy sikeresek legyenek. A korábbi szövetségi kapitánynak 2009 áprilisában idő előtt távoznia kellett, és egy szezont sem bírt ki.

Nerlinger: Az FC Bayern világa mindig a siker körül forog. Franz Beckenbauer egyszer azt mondta: "A világ legjobb munkája az FC Bayern edzőjének lenni - csak meg kell nyerni minden meccset". Ezen akkoriban egy kicsit mosolyogtam. De ez az igazság. Minden mérkőzést meg kell nyerni, lehetőleg meggyőzően. A Bayernnél megszólalnak a vészharangok, ha nyersz, de nem játszol jól. Ezután nagyon mélyen megvizsgálják, hogy mi a probléma. Ez nagy nyomás. Jürgen Klinsmann csomagjában olyan témák voltak, amelyeknek meg kellett volna változtatniuk a klubot, és egyénileg a játékosok személyiségét kellett volna elősegíteniük. Ez nagyon nagy gondolkodás volt. Papíron izgalmas és meggyőző volt, de az FC Bayern számára most az a fontos, hogy legyőzzék az FC Barcelonát, és ne veszítsenek 0:4-re. Az erre való összpontosítás egy kicsit megingott, ez volt a probléma. Az FC Bayern ekkor hozta Louis van Gaalt, aki egy stratégiailag és taktikailag orientált és fegyelmezett edző.

Egyszer volt valami olyasmi is, hogy Uli Hoeneß egy nap odement Önhöz, és azt mondta: 'Most csinálok egy helyet neked'?

Nerlinger: Mindig is jó volt az eszmecserénk. Soha nem kérdeztem az átrendeződésről. Aztán volt a felügyelőbizottsági ülés, és Uli ismét odajött az asztalomhoz, majd azt mondta: „Christian, ezt csináljuk most: Te leszel a következő három évben a sportigazgató!" Sokszor elgondolkodtam azon, hogy mi történt volna, ha nem az íróasztalomnál ülök, mert ez a szokásos munkaidőn kívül történt. (mosolyog),de így alakultak a dolgok. Nagyon szorosan és a kölcsönös bizalom szellemében dolgoztunk együtt.

A tanulmányait később fejezte be?

Nerlinger: Nem. Azt terveztem, hogy befejezem. De két év, nagyon jó jegyek mellett maradt(nevet).

 Melyik személy vagy átigazolás volt különösen fontos?

Nerlinger: Az egyik legfontosabb döntés a rendszerrel kapcsolatos volt, amelyet meg kellett változtatnunk. Franck Ribéry nem akart a 10-esben játszani. Az új 4-3-3-as rendszerben a balszélre megvolt ő, de hiányzott a jobboldali ember. Ezért aktívaknak kellett lennünk, sok tárgyalást folytattunk le. Arjen Robben átigazolása augusztus 27-én 23 órakor fejeződött be. Még mindig emlékszem, hogyan adtuk be az átigazolást a FIFA Transfer Matching Systembe, hogy az üzlet valóban időben létrejöjjön. Az utolsó pillanatban történt. Ami ebből a Ribéry-Robben párosból a következő években lett, Manuel Neuer és Jérôme Boateng szerződtetésével együtt, az nagyon meghatározó volt az FC Bayern számára. Ezek voltak minden bizonnyal a legfontosabb átigazolással kapcsolatos döntések.

Hogyan sikerült meggyőznie Robben-t, hogy csatlakozzon az FC Bayernhez? Elvégre a holland a Real Madridban játszott...

Nerlinger: Mindenki tisztában volt Robben képességeivel. Meg voltunk győződve arról, hogy a jó közérzet és Dr. Müller-Wohlfahrt orvosi tudása még jobbá teheti őt. Ezek voltak az ő problémái is a korábbi években: az abszolút megbecsülés, amire vágyott. Tudtuk, hogy Van Gaallal is voltak vitáink, ő is ismerte őt és voltak érveink, hogy meggyőzzük. A beszélgetések már az elejétől kezdve nagyon kellemesek voltak. Az pedig, ahogyan a sérülései után mindig visszatért, még a Bayernnél is, hihetetlenül profi volt. Az első edzésen Ribéry és Robben megfogták a labdát és elkezdet egymásnak passszolgatni. Azonnal érezni lehetett a hatalmas energiát és dinamizmust. Ez volt a kezdőlökése egy tízéves sikertörténetnek.

Adjon egy kis betekintést: Hogyan zajlottak a tárgyalások zárt ajtók mögött, mielőtt a döntés megszületett egy játékos leigazolásáról? Sportigazgatóként önnek kizárólagos szuverenitása volt vagy voltak heves belső viták?

Nerlinger: Mindig is ellentmondásos volt. Az első évben nagyon közel álltam van Gaalhoz és az edzői csapatához, intenzív eszmecserét folytattam vele, jelen voltam a találkozókon és az edzéseken. Egy ilyen átigazolás nem megérzésből történt, hanem nagyon jól előkészített volt. A játékosok személyiségprofiljának és jellemzőinek megismerése érdekében belső és külső megbeszélések zajlottak. Az összkép manapság nagyon fontos kérdés. A minőséget viszonylag könnyen tudom mérni az adatok segítségével. De mi mozgatja a játékosokat? Hogyan reagál stresszes helyzetekben? Végül is az FC Bayernnél mindig azt a forgatókönyvet tapasztaltam, hogy a nap végén - egy döntés után - mindenki egy irányba ment, még akkor is, ha nem mindig jött össze minden.

A Bayern sportigazgatója, Nerlinger is nemet mondott volna Cristiano Ronaldóra?

Nerlinger: Azt hiszem, igen. Ronaldo kiemelkedő és csodálatra méltó karriert futott be. De én teljesen ellenzem az ilyen jellegű transzfereket. Mindig a minőségről kell, hogy szóljon, a kémia és a korstruktúra függvénye, hogy egy csapat versenyképes legyen Európában. Ha egy olyan sztárról beszélünk, mint Erling Haaland, és ez működik, akkor az rendben van. De ha minden az elérhetőségről és a csillogásról szól, akkor nem ez kell legyen a döntő tényező.

Uli Hoeneß és Karl-Heinz Rummenigge között kellett helytállni. Milyen volt az együttműködés mindkettőjükkel, mennyi volt a súrlódás?

Nerlinger: Ez egy hatalmas változás volt. Uli Hoeneß többé-kevésbé lemondott a hivataláról, és formálisan is visszavonult az operatív tevékenységtől - ez egy nagy érvágás volt. Világos volt számomra, hogy nagyon nagy lehetőséget kaptam, és ezt nagyon nagyra értékeltem. Jól kijöttem Hoeneß-szel és Rummeniggével, akik együtt már játékosként is rendkívüli dolgokat értek el, de persze voltak súrlódási pontok. Igyekeztem belemerülni számos klubtémába: első csapat, akadémia, orvosi részleg, scouting , hogy belülről erősítsem az FC Bayernt. Követtem van Gaal útját, és támogattam őt abban, hogy David Alabát felhozza, abban, hogy Thomas Müller, Holger Badstubert, Philipp Lahm kapitányként és Bastian Schweinsteiger erősödjön. Ez volt az én filozófiám, és ma is kitartok mellette.

Az Ön korszakához tartozik a Bayern sztárjainak, Arjen Robbennek, Manuel Neuernek, Jérôme Boatengnek, Luiz Gustavónak és Rafinhának a megvásárlása. Melyik top átigazolásra tekint vissza különösen büszkén?

Nerlinger: Manuel Neuer és Jérôme Boateng. Boateng átigazolása hihetetlenül bonyolult és igényes volt, és hihetetlenül sokáig tartott. A kiemelkedő adottságokkal megáldott játékos még évekig szerződésben állt a Manchester Cityvel egy olyan klubnál, ahol a pénz nem volt kérdés. Mi az FC Bayernnél felvettük vele a kapcsolatot, és szerettük volna szerződtetni, de ésszerű feltételekkel. Aztán rátértünk a lényegre, rengeteg megbeszélés volt különböző szinteken. Jérôme úgy állt hozzá, mint aki mindenáron az FC Bayernhez akart csatlakozni. Csúcsidőszakában újradefiniálta a középső védő, mint első számú felépítő játékos szerepét. Az átigazolást követő első edzésen láttam az eleganciáját a mérete és ereje ellenére. Már akkor világos volt számomra, hogy egy kivételes játékost szerződtettünk. Neuer sem volt olcsó átigazolás (30 millió euró; a szerk.), de minden bizonnyal az FC Bayern München történetének egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb átigazolása - mind sportszakmai, mind emberi szempontból. Meg voltunk győződve arról, hogy vele a következő tíz-tizenöt évre a németek első számú kapusa lesz, és egy olyan kapus, aki úgy fogja formálni a játékot, mint senki más. Ezek mind olyan játékosok voltak, akik segítették az FC Bayern dominanciáját.

Karl-Heinz Rummenigge nemrég a "tz"-nek adta meg a legutóbbi 15, 20 év legfontosabb Bayern-transzferek rangsorát: Ribery, Robben, Neuer, Lewandowski - ebben a sorrendben. Egyetért ezzel?

Nerlinger: (elgondolkodik) Összességében igen. De én valami mást nagyon élveztem.

És ez micsoda?

Nerlinger: Hogy megbecsüléssel és tisztelettel bántunk a saját sorainkból érkező játékosokkal.  Ha arra gondolok, hogy például Philipp Lahm, Thomas Müller és Bastian Schweinsteiger mit tettek ezért a klubért. Azért kerestünk balhátvédet, mert van Gaalnak szüksége volt valakire hátul a rendszeréhez. Még emlékszem a firenzei Bajnokok Ligája-meccsre (2010. március 9-én; a szerk.), sáros, esős csata volt. Van Gaal akkor David Alabát állította fel balhátvédként, majd 15 perc után megkocogtatott, és azt mondta: "Már nincs szükségünk balhátvédre. Nekünk ott van David Alaba." Mondtam neki, hogy én is így érzek. Ráadásul visszahoztuk Toni Kroost, akinek nagy gondjai voltak a Münchenbe való visszatérése előtt. A saját játékosainkból álló tengely köré olyan kivételes játékosokat adtunk, mint Robben, vagy előtte Ribéry. Ez teljesen összhangban volt a filozófiámmal.

Milyen aggályokat fogalmazott meg Kroos?

Nerlinger: Toni Kroosnak nehéz dolga volt a Bayernnél Jürgen Klinsmann alatt, ezért 2009 januárjában kölcsönadták. Jupp Heynckesnél rendkívül jól fejlődött Leverkusenben. Heynckes, akit később egy rendkívüli emberként ismertem meg. Toni elmondta, hogy nem igazán van szüksége a Bayernre, és jól érzi magát Leverkusenben. Akkoriban Karl-Heinz Rummeniggével voltam együtt, és amikor bejelentette, hogy nem érzi jól magát a Bayern Münchenben. Aztán lépésről lépésre összejöttünk. Toni a legnagyobb tiszteletnek örvendett, függetlenül az edzőtől.

Az FC Bayern már korán jelezte érdeklődését Robert Lewandowski iránt, de a BVB megnehezítette a müncheniek életét a megkörnyékezésében.

Nerlinger: Az átigazolás, amelynek előkészítése a leghosszabb ideig tartott a hivatali időm alatt, minden bizonnyal Robert Lewandowski átigazolása volt, már korán megfordult a fejünkben. A német piacra vonatkozó ügynökével ültem egy jó müncheni étteremben. Délben 12 órakor rendelt egy fehér kolbászt ketchuppal egy limonádé kíséretében -ilyen volt az első beszélgetésünk is. Így kezdődött akkoriban. Meghallgatták Robert Lewandowski helyzetét, és felvázolták a lehetőségeket, hogyan tovább. Később, amikor szabadon igazolható volt és megszerezték (2014; a szerk.), a tervekkel ellentétben én már nem voltam ott.

Az FC Bayern 40 millió eurós átigazolási díjat fizetett Javi Martínezért a klub történetében először fizetett ki ekkora összeget, nem sokkal a távozása után, a 2012-es Bajnokok Ligája-döntő elvesztése után.

Nerlinger: Mindent vele és a játékosügynök csapatával tárgyaltak, az igazolást hónapok óta előkészítették. A kérdés csak az volt: vajon a Bayern München megnyomja-e azt a bizonyos gombot? A Bilbao semmilyen körülmények között nem akart a 40 millió eurós átigazolási díj alá menni. A klubvezetés Jupp Heynckesszel együtt akkor így döntött. Javi Martínez is hihetetlenül sokat adott a csapatnak a következő években.

Még egyszer Manuel Neuerről. Az akkori Schalke-kapust a Bayern-szurkolók elutasították, 'Koan Neuer' plakátok díszítették a szurkolói görbét. Mennyire volt robbanékony és érzékeny a kérdés? És felmerült valaha is, hogy emiatt meghiúsuljon az üzletet?

Nerlinger: Ez mindig a játékos erejétől függ. Klubként dokumentáltuk neki, hogy 100 százalékban mögötte állunk, és végig csináljuk az átigazolást. Manuel a legnagyobb elismerést kapta tőlünk és az edzői csapattól. A történet a "Koan Neuer" plakátokkal a felkészülés során nem volt jó. Őrült ellenszenv volt néhány szurkoló részéről, különösen akkor, amikor kijött a pályára, a kapuja mögötti bemelegítés során fenyegették. A Garda-tónál voltunk edzőtáborban, ott is ellenséges fogadtatásban részesült. Ez nem volt könnyű. Másrészt viszont sokan voltak, akik nagyon izgatottak voltak miatta. Lenyűgöző volt látni Manuel Neuert az edzésfolyamatban. Minden szempontból kiemelkedő volt, mint ember típus is. Ezek olyan szerencsés leletek voltak. Ezek a játékosok kellenek ahhoz, hogy korszakot teremtsenek és megnyerjék a Bajnokok Ligáját. Visszatekintve azt mondhatod: minden euró és minden ellenállással szemben való kitartás megérte.

Szokatlan volt 2010/11-ben, hogy az FC Bayern az Ön vezetése alatt tartózkodott a nyári átigazolásoktól, csak a Hoffenheim Luiz Gustavóját szerezte meg télen. Mi történt akkor?

Nerlinger: Valóban nagyon szokatlan. Valójában meg voltunk győződve arról, hogy kis létszámú csapatot akarunk tartani, és helyet csinálni az akadémián tanuló játékosoknak. De ez nagyon határeset volt, tekintve, hogy időnként öt-hat játékos is ki tud esni. Tehát egy kicsit túl vékony keret volt akkoriban. Mindenképpen tovább akartunk haladni azon az úton, amelyen a fiatal játékosok, mint David Alaba, Thomas Müller, Holger Badstuber és Diego Contento átjárhatóságával elindultunk, de a keretnek szélesebbnek kellett volna lennie. Gustavo egy téli beszerzés volt, aki a 6-os poszton és balhátvédként is segíthetett nekünk.

Mely játékosokat szerette volna még elhozni az FC Bayernhez, de nem sikerült?

Nerlinger: Nagyon örültem a folyamatos fejlődésnek a csapat körül, minőségi játékosokkal és szuper személyiségekkel. Sajnos a Bajnokok Ligája döntőjében kétszer is kikaptunk. 2010-ben az Inter Milan és José Mourinho ellen nem voltunk kész csapat, 2012-ben a Chelsea ellen pedig olyan meccs volt, ami talán 50 évente egyszer fordul elő. Legalábbis én nem emlékszem egy névre sem, ahol azt mondtuk: Nagyon szeretnénk őt, de nem jött össze.

Az egyik nyilvánosságra került példa Marco Reus volt, aki 2012/13-ban inkább elhagyta a Gladbachot az akkori bajnok BVB kedvéért, bár a Bayern is foglalkozott vele. Mégsem volt olyan konkrét a Bayern és Reus ügye?

Nerlinger: Pontosan így van. Nagyon jól érezte magát Gladbachban, de végül is mindenkinek mögötte kellett volna állnia, ha komolyan akarja venni az átigazolást. És ez különböző okokból nem így történt. Nem volt olyan, hogy nagyon odavoltunk volna Marco Reusért. De izgalmas játékos volt, akit legalábbis megnéztünk.

A Sport1 'Doppelpass' című műsorában 2011 decemberében így nyilatkozott: „Alapvetően egy dolgot lehet mondani: ha az FC Bayern München le akar szerződtetni egy játékost, akkor le is fogja! Akkor minden tekintetben elég meggyőző erőnk volt ahhoz, hogy Münchenbe hozzuk! [...] Két, három vagy négymillió nem játszik szerepet az átigazolási díjban". Később megbánta ezt a sértő mondatot?

Nerlinger: Úgy gondolom, hogy az FC Bayernnek van karizmája, és ha időben és megfontoltan közelít a játékosokhoz, akkor nagyon jó esélyei vannak az európai versenyben is. Ez még mindig így van. És úgy gondolom, hogy az FC Bayernnek könnyen megvolt a lehetősége arra, hogy hosszabbítson David Alabával és évekkel korábban Toni Kroosszal - de különböző okokból nem akarta. Egyszer kaptunk egy erkölcstelen ajánlatot a Chelsea-től Franck Ribéryért, amikor az közel volt a 100 millióhoz. A Real Madrid is érdeklődött iránta, de a játékos maradt, és világklasszis karriert futott be a Bayernnél. A klub rendelkezik ezzel az erővel és hatalommal. Csak az kell, hogy az összes érintett ember akarja is ezt. Ha ez a helyzet, akkor a dolgok működnek. És ezért tartom magam most is a kijelentésemhez.

Még egyszer térjünk vissza Ribéryre. A francia 2009 júliusában a L'Équipe című lapnak nem titkoltan így nyilatkozott: 'Döntöttem: El akarok menni.' Rummenigge és Hoeneß nyilvánosan megvétózta a lépést. Hogyan békültek meg? Mi történt a színfalak mögött?

Nerlinger: Ez elsősorban a Franck és Uli Hoeneß közötti nagyon szoros kapcsolatnak volt köszönhető. Minden bizonnyal ő volt a legnagyobb pártfogója és támogatója. De Uli persze ilyen helyzetekben is tudott kemény lenni. (nevet) Emlékszem a beszélgetésekre, amelyeken mindig jelen voltam. Egyrészt bizakodó volt, másrészt viszont nagyon is egyértelmű. Mikor megérkeztem, Franck már a klubban volt. A filozófia az volt: ha a Bayern nemet mond, akkor az nemet jelent. Még mindig emlékszem erre a telefonbeszélgetésre Uli Hoeneß és a Real Madrid illetékese között, aki fel akart szállni a Münchenbe tartó magángépre. Uli azt mondta: „Nem kell beszállnod, akárhány milliót is hozol." Ezután Franckkal a számára és számunkra is nagyon kedvező időpontban hosszabbítottuk meg a szerződést. Az FC Bayern mindig is erőt mutatott a konkurenciával szemben - a saját játékosai iránti elkötelezettségében is.

Sztrájkoló faxgépek, sikertelen orvosi vizsgálatok, megnövekedett igények röviddel az aláírás előtt: A legvadabb dolgok a játékosátigazolások véglegesítése előtt történtek. Milyen banalitásokat tapasztalt?

Nerlinger: Mindenféle személyiséget megismerhetsz, és az egyik első Jorge Cyterszpiler volt, amikor Martín Demichelis szerződéshosszabbításáról volt szó. Egyszer tanácsot adott Diego Maradonának. Akkoriban még Uli Hoeneß alatt voltam. Nagyon lenyűgöző és izgalmas volt elmerülni a megbeszélések és tárgyalások e kategóriájában.

Ribéry mellett voltak még olyan játékosok, akiket az FC Bayernnek meg kellett győznie a maradásról?

Nerlinger: Ez volt a legszembetűnőibb példa. Az FC Bayernnél inkább az volt a helyzet, hogy az új szerződtetéseknél nagyon megnézték, hogy megtalálják a tűt a szénakazalban. Sok véleményt kértek ki. Természetesen volt néhány távozó, aki átigazolási díj nélkül távozott. De valójában nincs oka arra, hogy az FC Bayerntől való távozásra gondoljon valaki.

Louis Van Gaal volt a Bayern első új edzője Nerlinger sportigazgató alatt. Miért őt választották?

Nerlinger: Olyan helyzet állt elő, amelyben sport szakmailag és a csapat fegyelmezettségével egyáltalán nem voltunk elégedettek. Voltak játékosok, akik azt kérdezték, nem lenne-e jobb, ha délután 5-kor edznének, mert akkor ki tudnák aludni magukat. Újra struktúrákat kellett létrehoznunk. A van Gaallal folytatott beszélgetésekből világossá vált számomra, hogy hogyan dolgozik, mit akar. Hogy nagy hozzáadott értéket fog hozni az FC Bayernnek. Ez valóra vált. Hihetetlen fejlődés történt a klub struktúrái és a saját sorainkból érkező játékosok tekintetében. De sok energiát is igényelt, mert van Gaal vezetőként sokat követel mindenkitől, aki részt vesz benne. Mindig is nagyra becsültem őt, és jó munkakapcsolatban voltunk. Egy bizonyos ponton azonban a klubon belüli nyomás kezelhetetlenné vált. Amikor Jupp Heynckes jött, hirtelen sok minden kiegyenlítődött. Kiváló munkát végzett, emberi, sportszakmai és szakmai szempontból egyaránt. Ez kiemelkedő volt számomra.

2011 áprilisában - egy nürnbergi 1:1 után a negyedik helyen - vége volt van Gaalnak. Uli Hoeneß ezt követően kezdte el ostorozni a hollandot. Miért volt elkerülhetetlen a távozása?

Nerlinger: Nagyszerű struktúrákat és értékeket teremtett, rendet teremtett, egy ideig csúcsfocit játszottunk. De ott volt a csapat összetételének és a kapusposztnak a kérdése is - ez is nagy téma volt. Szerintem Van Gaal most egy kicsit másképp látja a dolgokat. Van Gaal fontos tényező és fontos alapja volt az FC Bayern mai sikerének.

Andries Jonker a 2010/11-es szezonnak átmeneti edzője volt, mielőtt bemutatták Heynckest, mint új vezetőedzőt. Mi döntött a veterán javára?

Nerlinger: Annak idején az FC Bayern filozófiája az volt, hogy egy edzővel feltétel nélkül végig csinálják a távot. Nincs B- vagy C-terv a megbízatás alatt. Amikor világossá vált számunkra, bezártuk magunkat, és intenzív megbeszélések folytak az érintettek között. Karl Hopfner, Karl-Heinz Rummenigge, Uli Hoeneß és én intenzíven megvitattuk a különböző forgatókönyveket. És végül is Jupp Heynckes volt az, akivel beszélni akartunk. Jürgen Klinsmann után már volt vele egy rövid, nagyon sikeres átmeneti időszak. Kivételesen jól teljesített akkor, például ő volt az első, aki megtalálta Bastian Schweinsteiger központi középpályás szerepét. És egy nagyon sikeres korszak következett. Az, hogy a triplával zárta le az életművét, hihetetlenül boldoggá tett engem.

A 2012-es müncheni Bajnokok Ligája-döntőben a Chelsea elleni fájdalmas vereséget a saját bőrén tapasztalta meg. Van ma már válasza arra a kérdésre, hogyan történhetett ez akkoriban?

Nerlinger: Az, hogy korábban a Dortmund ellen elveszítettük a kupadöntőt (2:5; a szerk.), biztosan nem kedvezett. De a falhoz állítottuk a Chelsea-t, és domináltunk. Egyszerűen nem így kellett volna lennie. Számomra utólag visszatekintve az volt a döntő, hogy van egy olyan csapatunk, amely csúcsszinten működik, és hogy ehhez apró változtatásokra és kiegészítésekre van szükség- ez csak idő kérdése. Ez történt Dante, Javi Martínez és Mario Mandzukic esetében is. A kérdés akkor az volt: hogyan kezeljük a vereséget? Egy évvel később, az én időm után, a Bajnokok Ligája-címmel sikerült. A csapat erre volt predesztinálva.

A 2011/12-es szezon vége után, a Chelsea elleni vereség után elváltak útjaik az FC Bayernnel, három második helyezés után távozni kellett. Hogyan sikerült az elemzés és a lefolytatott beszélgetés?

Nerlinger: Természetesen három második helyezés elfogadhatatlan a Bayern számára, de már sokkal korábban éreztem, hogy a munka több energiámat veszi el, mint amennyi örömet okoz. Azt hiszem, hogy egyik vagy másik ezt valahol észrevette. Folytatódott volna, ha megnyerjük a Chelsea ellen a dolgot? Nem tudom, hogy az eufória mennyire lett volna túláradó. Egyszerűen rájöttem, hogy sok elem szórakoztató és élvezetes volt számomra, de sok elem nem illett az értékeimhez és az életről alkotott elképzeléseimhez. Az ezzel való megbékélés nagyon érzelmes volt. Amikor ma, tíz évvel később elhaladok a müncheni Postpalast mellett, ahová a vereség után mentünk, és ahová 750 vendéget hívtak meg... Olyan volt, mintha a világ vége lett volna. A klubon belüli elemzés is erősen érzelmi alapú volt. Ezután volt egy négyszemközti megbeszélésünk Uli Hoeneß-szel, amelyen úgy döntöttünk, hogy a 2012/13-as átigazolási időszakot együtt vészeljük át, de az együttműködést befejezzük. Senki sem tudta, hogy vége - csak Uli Hoeneß és én. Dantét és Mandzukicot még átvezettem a vonalon és az előkészített Martínez transzfer az én időm után véglegesült. A vége olyan volt számomra, mint egy felszabadulás. Jól megbirkóztam vele.

Hogyan érezte magát, miután elhagyta az FC Bayernt?

Nerlinger: Sok időt szántam magamra, ami korábban nem volt. Azt is szerettem volna, hogy többet legyek a családommal, és ne legyek teljesen távol, mert ők a legfontosabbak számomra. Ezt élveztem, fizikailag és szellemileg is fitten tartottam magam, mély levegőt vettem, de beszélgettem is. Bundesliga-klubok és nemzetközi klubok kopogtattak az ajtómon. Egyrészt nagyszerű emberekkel dolgozol ebben a szakmában, és csodálatos dolgokat hozol létre, másrészt azonban a klubvezetés sok súrlódással, kopással és politikával is jár, olyan kérdésekkel, amelyek energiába kerülnek. Mindezen beszélgetések után az értékelésem mindig egy kicsit a negatív oldalra hajlott. Ezért döntöttem tudatosan úgy, hogy nem vállalok munkát a klubfutballban, és a tanácsadói utat választottam. Tudtam, hogy megvan bennem az ehhez szükséges alapkompetencia, és alapvetően a futballban akartam maradni. Bizonyos szempontokat akartam adni a játékosoknak, támogatni őket.

2014-ben ügyvezető igazgatóként segített létrehozni a SAM SPORTS játékos tanácsadó ügynökségét. 2017 óta saját ügynöksége van, a CN Sports.

Nerlinger: Magam is rájöttem, hogy a számok néha fontosabbak, mint a tartalom egy vállalatnál, ezért saját vállalkozásba kezdtem. Nem gondoltam volna, hogy az önfoglalkoztatás lesz a legnagyobb erősségem, és hogy a tanácsadói munka ennyire vonzó lesz számomra. Mint tudják, a játékosok tanácsadóinak nem a legjobb a hírnevük.

Mit szeret a legjobban a munkájában?

Nerlinger: Én nem vagyok egy rendszerben, önrendelkező vagyok, és szabadon dönthetek arról, hogy mikor mit csinálok. Nem vagyok egy "legjobb haver" típus. Ügynökségként az "Üdvözöljük a családban" szlogent helytelennek és képmutatónak tartom. A játékosokkal és a környezetükkel való bizalmi partnerség kiépítéséről van szó. Szeretném megmutatni a legjobb tehetségeknek, hogy miként tudnak a junior szintről a profi szintre ugrani, majd ott érvényesülni. Szeretném lehetővé tenni a legjobb játékosok számára a nemzetközi karriert, és ennek megfelelően támogatni őket a hálózatommal. A játékosokkal mindent kézfogás alapján kezelek; olyan bizalmi kapcsolatok alakulnak ki, amelyek egyszerűen nagyszerűek. Természetesen néha egy-egy együttműködés véget ér, de sokan közülük évekig tartanak, és olyan jól fejlődnek, hogy nagyon különlegesnek és hihetetlenül értékesnek tartom őket.

Manapság a legtöbb játékosügynökségnek sok alkalmazottja van, de Ön Fabian Dinglerrel alkot egy duót, és mindent maga irányít. Miért van ez így?

Nerlinger: Soha nem volt célom egy hatalmas vállalat felépítése. Fabian Dingler személyében van valaki, aki bele nőtt a vállalatba. Ez rendkívül jól működik, mind személyközi, mind szakmai szempontból. Nagyszerű helyzetben vagyunk, jól érezzük magunkat együtt, mindig a lényegre - nevezetesen a játékosokra - tudunk koncentrálni. Ez az, ami engem vonz. Nem kell apparátusokkal vagy szervezetekkel foglalkoznunk, és mindig is egy exkluzív ügynökség maradunk, amely 360 fokos menedzsmentet kínál.

Milyen kiegészítő menedzsmentre és segítségre támaszkodott a játékospályafutása alatt, hogy ne kelljen mindent egyedül megoldani az édesapjávall?

Nerlinger: Amikor éreztem, hogy a dolgok nem a megfelelő irányba mennek Dortmundban, egy tanácsadóval és ügyvéddel véglegesítettem a Rangershez való átigazolást. A játékosügynükökkel kapcsolatban sok vita folyik, de az igazság az, hogy egyetlen játékost sem kényszerítenek arra, hogy játékosügynököt fogadjon. Éppen ellenkezőleg: ahogy a futball fejlődött, minden játékos számára csak előnyös, ha minden kérdésben megbízható partner áll mellette, aki ismeri a nemzetközi üzletet, és elkísérheti játékosként.

Mennyire használja előnyként, hogy Ön, mint volt játékos és volt sportigazgató saját tapasztalattal büszkélkedhet az ügyfeleivel kapcsolatban?

Nerlinger: Emlékszem, hogyan volt a családom az "Old Firm" (városi derbi a Celtic és a Rangers között; a szerk.) meccsen akkoriban, és hogyan éreztem magam. Semmi nem utalt arra, hogy nem játszhatok és az edző hirtelen azt mondta, hogy nem vagyok a csapatban. Hazamentem, nem az edzőtáborba. És emlékszem, mit tett velem az első keresztszalagszakadásom. Ahogy a Bayernnel a kezemben tartottam a bajnoki trófeát. Nagyon hasznos volt megtapasztalni ezeket a hullámvölgyeket, de sportigazgatóként azt is látni, hogyan működnek a klubok a színfalak mögött, és hogyan működnek a tanácsadók. Egy dolog világos játékosügynökként nem írsz alá ennyi szerződést az FC Bayernnel. Ennek ellenére nagyon különböző karaktereket láttam: voltak, akik nagyon erősen előtérbe helyezték a pozíciójukat, és voltak, akik nagyon jól képviselték a játékosukat. A Bayernnél töltött időm után megérett bennem a kérdés megértése: Tulajdonképpen hogyan szeretném látni magam, mint játékos? Ezt a megközelítést próbálom követni.

Konkrétan, hogy néz ez ki?

Nerlinger: A bizalom és a szakértelem a fő pillérek, valamint a játékosok feltétel nélküli támogatása.

A 'bárányszerű' ügynökök mellett, hogyan néztek ki a pimasz ügynökök követelései?

Nerlinger: A klub szemszögéből nézve a tanácsadók, akik a játékosokért extra mérföldet tettek, és segítettek egy átigazolásban, nagyon szívesen fizették a jutalékot. De természetesen végtelen számú ingyenélő van, akik azt hiszik, hogy a kapcsolataik alapján be tudnak osonni, és abszurd számokat hívnak le. Nem voltak annyira szívesen látottak. Nem értem, miért látják az egész ügynökség szakmát ilyen negatívan, mert gyakran van egy olyan megbecsüléssel járó csere, amelyben a játékosügynök véleményem szerint fontos pillér a mai szakmai életben - mindenekelőtt a játékosok, de nagyrészt a klubok számára is. Meg kell mutatni, hogy az embert nem a gyors üzlet érdekli, hanem filozófiát akar követni, és dolgokat akar előkészíteni.

Milyen gyakran és milyen problémákkal fordulnak Önhöz a játékosok?

Nerlinger: Ez nagyban változik. Az esetek 90 százalékában a futballt érintő kérdésekről van szó. Sajnos az edzői pozíció gyorsan változik. Ez gyakran hatással van a játékos helyzetére a klubnál. Ez a közép- és hosszú távú döntésekről szól: Meghosszabbítjuk vagy úgy döntünk, hogy áthelyezzük? Hogyan kezeled a sérüléseket? Jó helyzetben van-e a klub ebből a szempontból, vagy szükség van egy második véleményre? A fiatalabb játékosok esetében az egyik fő kérdés, hogy szükség van-e türelemre, vagy már zsákutcába jutottunk. Elkap bennünket a mindennapok nyüzsgése? Hogyan jelenünk meg a médiában? Ezekben a kérdésekben nem írunk elő semmit, csak megvitatjuk őket. Mert mi mindig az előtérben lévő játékos támogatóinak, partnereinek és szolgáltatóinak tekintjük magunkat.

A játékosok ügyei és problémái ma mások, mint amikor Ön futbalozott?

Nerlinger: Mindig az a kérdés, hogy a játékos a megfelelő helyen van-e a megfelelő időben a megfelelő emberekkel? Ha ez a helyzet, akkor nincsenek nagy problémák. De minden nagyon gyorsan halad. Egy karrier tíz-tizenöt évig tart. Ezért is őrülten fontos, hogy a srácokkal együtt, teljes meggyőződéssel és összhangban hozzuk meg a helyes döntéseket.

Milyen fenntartásokat tud megérteni a játékos ügynökökkel kapcsolatban?

Nerlinger: Ez egy olyan piac, amelyre elvileg bárki beléphet. De ez így van, ha őszinték vagyunk, ugyanúgy a sportigazgatói szinten is. Milyen képzésre van szükség? Az edzők esetében most olyan intézkedéseket követelnek, amelyek kihívást jelentenek. Azoknak a hétköznapi életből érkező embereknek, akik úgy érzik, hogy elhivatottak arra, hogy edzők legyenek, Kölnbe kell menniük egy tizenegy hónapos tanfolyamra. Ezt nehéznek találom. De a többi területen nincsenek közvetlen képesítések, és ugyanez a helyzet az ügynökségi szakmában is. Néha olyan "vadnyugati" légköre van, mert tulajdonképpen bárki, aki hozzáfér a játékosokhoz, elmehet játékosügynöknek. Ez probléma.

De?

Nerlinger: Végső soron a nagyvállalatok hajlamosak arra, hogy még nagyobbá váljanak. Ha nem végeznének jó munkát a maguk módján, nem lennének ilyen sokáig a piacon. Ezenkívül létezik a butikügynökségek megközelítése, amelyek szándékosan kis számú szereplőnek adnak tanácsot, és így elnyerik a jóváhagyást. Így talán mindenkinek megvan a maga igazolása. Néhány fekete bárányt leszámítva ma fontos pillérek a globális kontextusban. És minden játékosnak azt javasolnám, hogy keressen egy olyan menedzsmentet, akivel meg lehet beszélni - a családdal együtt. A mai rohanó időkben így jobban végig tudja csinálni a karrierjét.
Újra megkérdezzük: A klubok, a játékosok és az ügynökségek közötti tárgyalások mindig tisztességesek, vagy nagyon bonyolultak?

Nerlinger: 100 százalékig hiszek abban, hogy minden klub a maximális sportsikerre törekszik, és ezért dolgozik. És úgy gondolom, hogy a játékosok a lehető legtöbbet akarják kihozni a pályafutásukból. Az is világos, hogy a szerződéseknek illeszkedniük kell, és hogy játékosként jól akarsz kinézni. De a hajtóerőnek mindig a sportsikereknek kell lennie, és annak, hogy játékosként a sportszerűség és a sport szeretete miatt teszed meg a lépéseidet. Természetesen a játékos és a klub álláspontja nem mindig esik egybe, és a dolgok bizonyára érzelmesebbé válhatnak.

Megtalálta már a szakmai kiteljesedést, vagy csábítja egy másik tevékenységi terület?

Nerlinger: Jelenleg megtaláltam a szakmai kiteljesedésemet. Nem gondoltam volna, hogy ilyen pozitívan alakul. Ebben a munkában sem mindig szórakoztató, de gyakran vannak olyan interperszonális helyzetek a játékosokkal, amelyek megterhelőek. Márciusban leszek 50. Nem hiszem, hogy túl sokat kell aggódnom egy új irány miatt. Megtaláltam az utamat, és nem vágyom arra, hogy valami mást próbáljak ki.

Tehát a klubvezetői posztra való visszatérés szóba sem jöhet?

Nerlinger: Igen, ezt kizárnám a következő tíz évre. (nevet)

Ön úgy ismeri a szakmát, mint senki más a különböző perspektívákból: Mit nem szeret mostanában?

Nerlinger: Magas színvonalú és magas szakmai tudatosságú játékosokat látunk, akik szeretik a munkájukat. Körülöttük a média és általában a társadalom miatt gyors életritmus zajlik, ami viszont hatással van a médiára. Szerintem őrületes, hogy a győzelem vagy a vereség milyen hatással van az illetékesekre vagy az edzőkre. Néha nehéz követnem.

Szívesebben lett volna játékos 2022-ben? Vagy egyetért a játékos korából származó feltételekkel?

Nerlinger: Egyfelől, ez régen remekül illeszkedett, mert akkoriban még egy kicsit természetesebbek voltunk. Másrészt észreveszem, hogy manapság milyen professzionálisan közelítenek a témákhoz és hogy hány szakértőt vonnak be, hogy a maximumot hozzák ki- a pszichológiai területen is. Játékosként gyakran voltak olyan fázisok, főleg a kezdeti időkben, amikor arról álmodoztam, hogy telt házas Olimpiai Stadionban játszom, de a nyomás szempontjából is azt gondoltam magamban: jó, ha 17:15 van és nyertünk. Manapság sok klubban vannak olyan emberek, akik játékosként foglalkoznak veled, hogy csökkentsék a nyomás érzését, hogy a hangsúly inkább a saját teljesítményedre összpontosíthass. Hogy valójában hány szakértőre van szükség a háttérben, azt még nem tudni. De izgalmasnak találom azt a fejlődést, hogy mindent professzionalizáljunk annak érdekében, hogy az ember a lehető legjobban kiaknázza a 100 százalékos teljesítményét.

 

 

 

Fordította: Cserny Szilárd

Forrás: transfermarkt.de