Patrik Andersson – A Legenda (1. rész)

2001. május 19-én Patrik Andersson megnyerte az FC Bayern Münchennel a bajnoki címet - és legendás státuszt is saját magának - az utolsó pillanatban szerzett szabadrúgás góljával az idény utolsó napján a Hamburg elleni mérkőzésen.

Az alábbi cikkben közelebbről megismerhetik a svédet, aki 1999 és 2001 között játszott a Bayernben.

Sziasztok! Patrik Andersson vagyok, az az ember, aki 2001-ben bajnok lett a Bayernnel.

Mi játékosok mindig együtt vagyunk. A legtöbb időt Stefan Effenberggel töltöttem, de azt gondolom, hogy a magánéletben mindig igyekeztünk más emberekkel találkozni, együtt lenni, mert a csapattársakkal mindennap együtt voltunk. Komolyan, ha profi labdarúgó vagy, nincs sok szabadidőd. A család és a rokonok szerencsére gyakran jöttek meglátogatni. Gyakran csinálsz magánjellegű dolgokat is csapattal, de ezt inkább máshol keressük, ha lehet.

Malmöben kezdődött minden. Ez megmutatta nekem, hogy mennyit jelent, ha csak egy ember nagyon szeret és bízik benned: Roy Hodgson, aki most a Crystal Palace edzője. Ő hozott ide amikor 17 éves voltam, ő hitt bennem. Rögtön alapemberré váltam. Emlékszem, 1989 nyarán debütáltam. Nem sokkal később pedig már a nemzetközi kupákban játszottam.  Egy meccsre kifejezetten emlékszem, amikor az Inter ellen, a regnáló olasz bajnok ellen léptünk pályára. Három német játékosuk is volt: Brehme, Matthaus és Klinsmann. Két mérkőzést játszottam Lothar ellen a középpályán, és nagyon boldog voltam, mi jutottunk tovább. Egy szoros meccsen 1-0-ra nyertünk Malmöben, idegenben pedig sikerült elérnünk egy 1-1-es döntetlent. Nagyon boldogok voltunk.

Megnyertük a ligát, de akkor volt még egy elődöntő és a döntő. Az elődöntő első mérkőzésén nyertünk idegenben 2-0-ra, de sajnos otthon 1-0-s vereséget szenvedtünk, és akkoriban a győzelmek számítottak csak, így sor került a 3. mérkőzésre is a párharcban. Döntetlen lett, következett a büntetőpárbaj, ahol a kapufát találtam el. 18 voltam, elvállaltam, de mint tudják a büntetőlövés a gyakorlástól és a nyomás elviselésétől függ. Ha előtte évekig nem lősz büntetőt tétmérkőzésen az valami más, de mindig vállalni kell a felelősséget. Csak úgy mint egy másik esetben történt (2001-es BL döntő, ahol szintén hibázott). Canizares mindig jobbra vetődött a büntetőknél, az én esetemben balra. Szerencsére nekünk volt a legjobb kapusunk a világon, aki majdnem mindent megfogott és megmentett minket.

A külföldi karrierem után nem nagyon láttam magam újra Svédországban. Ott kezdtem, megkaptam a lehetőséget. Mindig is a fejlődésem részesei voltak. A karrierem végén hirtelen újra Malmöben találtam magam, szerettem volna nekik visszaadni valamit abból, amit ők adtak nekem. Mióta eljöttem onnan, nem nyertek bajnokságot. A testvéremmel, Daniellel együtt, aki 6 év után tért vissza Olaszországból, megnyertük a ligát. Ez megmutatta mindenkinek, mit érhet el egy csapat, ha az egész város mögötte áll.

Barcelonában rögtön az első alkalommal megsérültem, a 2002-es VB előtt. Sose történt velem előtte hasonló. Nagyon elkeseredtem, de azon voltam, hogy a VB-re teljesen fit legyek. Ezután Japánban szenvedtem egy szörnyű sérülést, 8 hónapot kellett kihagynom. Soha nem tértem ezután vissza igazán. Egy Achilles-ín probléma miatt, nem így terveztem befejezni a karrierem. Így kerültem vissza Malmöbe, és úgy döntöttem, hogy még egyszer megpróbálom, de megint megsérültem egy Malmö-FC Thun BL mérkőzésen. Volt egy műtétem, és utána hivatalosan kimondtam, hogy viszontlátásra. Játszottam jó néhány legendás mérkőzést.

Meg kell találnod, hogyan tartsd fenn az erőnléted. Sokat teniszezem és síelek, ez jelenleg nagyon jó nekem. A sport továbbra is nagyon fontos nekem, szüksége van rá az agyamnak, a gyors gondolkodáshoz és hogy minden jól működjön, és persze azért, hogy fit legyek. Emlékszem az első Bayernes edzőtáboromra. Másodjára beszéltem Ottmar Hitzfelddel, és azt mondta nekem, hogy itt senkinek nincs garantált helye. Magadnak kell ezt biztosítani. Egy kiemelkedő szezon után mondta mindezt, amikor is bajnokok voltak és BL döntőt játszottak. Ez óriási kihívás volt számomra. Mindennap egy döntő volt.

Ez egy nagyon különleges pillanat volt számomra és az egész klub számára is. Nagyon fontos volt ez a milánói döntő előtt. Ha ez máshogy alakul, nagyon csalódottak lettünk volna. Nagyon nehéz lett volna belemenni abba a mérkőzésbe. A Bayernnel mindig trófeákért játszol, óriási megkönnyebbülés volt. A foci nagyon sok érzelemről szól. Amikor visszanéztem a reakciókat a csapattársaimtól, a szurkolóktól a médiától,  stb., hihetetlen volt.

Mindig is tudni akartam a határaimat, és úgy, hogy mindennap a legjobbakkal edzhettem, mindennap egy teszt volt számomra. Mindem a győzelemről szólt, ha nyersz egy címet, rögtön akarod a következőt is. Megcsináltuk, két szezon alatt 6 trófeát gyűjtöttünk be. A BL számomra természetesen a legnagyobb trófea amit nyertünk, mert a legjobb játékosok itt játszanak ebben a sorozatban.

A síelés nagyon jó a testnek, nagyon jó így kint lenni pár órát. A stockholmi Olimpiai Stadionban vagyunk ami 1912-ben épült, és télen nyitva van a lakosok számára. Nyugodtan lehet pár kört tenni.

Fordította: Orosz Dániel

Forrás: fcbayern