Mi a baja a szurkolóknak Dietmar Hoppal és Dietmar Hoppnak a szurkolókkal?

A Bundesliga 24. fordulójában az egyébként igen egyoldalú Hoffenheim – Bayern München meccsen sosem látott jelenetre került sor. Az utolsó negyedórában a csapatok nem játszottak, körben álltak a pályán, beszélgettek, a labda játékban volt ugyan, de egymásnak adogatták. A meccs előtte kétszer is félbeszakadt, mivel a Bayern szurkolói a Hoffenheim tulajdonosát, Dietmar Hoppot sértő plakátokat mutattak fel és ilyen tartalmú rigmusokat énekeltek.

De kicsoda Dietmar Hopp? Magyarországon szinte senki sem ismeri a nevét, azt, amivel milliomos lett, viszont jóval többen, ez az SAP nevű cég, ami integrált vállalatirányítási szoftvereket fejleszt és értékesít. Hopp igazi self-made-man, az egyik leggazdagabb német, és azon kevesek egyike a német milliomosok közül, akik nem örökölték a vagyonukat. Számos karitatív cél mellett szülőfaluja, Hoffenheim focicsapatának is a mecénása lett.

Felépíttetett egy stadiont Sinsheimben – Hoffenheim, ami egy 3000 lakosú falu, ma ennek a kisvárosnak a része, ha valaki térképen keresné, akkor Baden-Württemberg tartományban, Mannheimhez és Heidelberghez közel találja. A TSG 1899 Hoffenheim az egyik olyan csapat a Bundesligában, ami egy befektető, jelen esetben Hopp irányítása alatt áll, tehát nem az anyaegyesület kezében van a profi csapatot működtető cég több, mint 50%-os tulajdoni hányada. Ez az 50+1-es szabály tartja távol a befektetőket a Bundesligától, mert csak 20 év folyamatos és jelentős szponzoráció után van lehetőség arra, hogy egy befektető átvegye az irányítást. (Az RB Leipzig egy külön eset, ott hivatalosan nem a Red Bull a tulajdonos, „ügyesen kijátsszák a szabályokat.”)

A Hoffenheim volt az első ilyen klub a liga történetében, a két másik csapat, ami kivétel, a Bayer Leverkusen és a VfL Wolfsburg, de ez a két klub eleve az adott szponzor cég keretei közt alakult. A VfL Wolfsburg évtizedekig működött a Volkswagen gyár támogatásával tömeg- és szabadidősport egyesületként, mielőtt profi focicsapat alakult volna, ma is számos szabadidősport-szakosztálya van több ezer aktív taggal, hasonló a helyzet a Leverkusen esetében is. Dietmar Hopp ezzel szemben szülőfaluja akkor sokadosztályú csapatába kezdte el kazalszám tenni a pénzt, feljutva a Bundesligába, két éve még BL-indulást jelentő helyet is sikerült elcsípni. Mindez a fociromantika szerelmeseinek a foci elüzletiesedésének jelképe, a hagyományokra büszke táborok nyilvánvalóan nem fogadták szeretettel a Hoffenheimet és tulajdonosát. Ez a konfliktus egyik rétege.

A másik réteg, ami a mostani összehangolt tiltakozó akciókhoz vezetett, az volt, hogy a Dietmar Hopp elleni sorozatos sértegetések miatt a DFB, a Német Futballszövetség két évre kitiltotta a Dortmund szurkolóit a sinshemi stadionból – pontosabban elrendelték a korábban felfüggesztett büntetés végrehajtását. Ez ellen ma nem csak a Bayern, hanem a Köln, a Dortmund és a Gladbach szurkolói is tiltakoztak, sőt Dortmundban is rövid időre félbeszakadt a meccs, Kölnben is kérték a szurkolókat, hogy vegyék be a hoppot sértő plakátot. Biztosan összehangolt akcióról volt szó, az egymással egyébként nem feltétlenül baráti kapcsolatot ápoló szurkolótáborok ilyenkor „összezárnak”. A müncheniek és a dortmundiak egyben a DFB-nek is címezték a tiltakozást, amiért az megszegve korábbi ígéretét, hogy nem lesznek kollektív büntetések, kitiltások és szektorzárások, kitiltotta a dortmundi szurkolókat a Hoffenheim elleni meccsekről.

Hogy mért pont Dietmar Hopp került a célkeresztbe – szó szerint is, mert volt ilyen plakát is? Egyrészt a fent említett okok miatt, mint egy „műcsapat” mecénása nem örvend nagy népszerűségnek, másrészt ő volt az, aki folyamatosan követelte a szurkolók megbüntetését, nem csak a szövetségen keresztül, hanem büntetőfeljelentést is tett becsületsértésért szurkolók ellen (ezek az eljárások még nem fejeződtek be). Az is szerepet játszik a mostani tiltakozásban, hogy senki más elleni sértéseknek nem volt eddig ilyen következménye. Volt már pár játékos, aki, ha hasonlóan mellre szívja a sértéseket, focizni se ért volna rá, mert folyton feljelentéseket írogatott volna. Gondoljunk csak Kevin Großkreutzra, akit rendszeresen „megtaláltak” a Schalke drukkerei, de Franck Ribéry sem volt túl népszerű az ellenfelek között, pár éve Timo Werner vált célponttá.

Ha ennyire félünk a sértegetésektől, akkor a BVB-Schalke derbyt vagy a hamburgi városi rangadót el se kezdjük. Az is zavaró sokak számára, hogy a rasszista és homofób rigmusoknak sincs ilyen „hatása”, amiatt nem fújnak le meccseket. Az embernek az az érzése, hogy színes bőrű játékosra huhogni szabad, Dietmar Hoppot sértegetni nem.

Ami még olaj volt a tűzre, hogy a német sajtó boszorkányüldözést követelt és követel, sőt, rasszizmus-vádakkal, illetve a Hanauban történt szélsőjobboldali hátterű gyilkossággal is összemosták az ügyet – miközben Dietmar Hopp német, nincsen semmilyen bevándorló háttere (olyannyira, hogy az apja SA-tag volt), és a Hopp-ügyben senkinek sem esett bántódása, ez nem is volt célja senkinek. A sokak szerint eltúlzott reakció váltotta ki a mai, szinte minden táborra kiterjedő akciót, a szurkolók ugyanis attól félnek, hogy ez az ultrák, a fanatikus táborok elleni fellépés precedense lesz, újra jönnek a kitiltások, szektorzárások, megint belengetik az állóhelyek megszűntetését. Dietmar Hopp – és ebben maga sem ártatlan – jelkép lett, a szurkolók „megregulázásának”, a szurkolói kultúra letörésének szimbóluma. A fanatikusok attól tartanak, hogy ez az irányzat győz a német fociban, amelyik sokat fizető, illedelmesen tapsoló nézőket látna szívesen a stadionokban a szervezett szurkolói csoportok helyett.

Természetesen nem helyeselhető, hogy valakinek az édesanyját szidalmazzák – a leggyakoribb sértés a német stadionokban a Hurensohn kifejezés, magyarra kurafinak lehet fordítani szó szerint, egyébként a magyar pályákon is gyakran elhangzó, az édesanya bizonyos foglalkozására utaló beszólás ottani megfelelője, Hoppal kapcsolatban is ez hangzott el többször. Viszont úgy tűnik a probléma eszkalálódott, és már nem csak Dietmar Hoppról szól, és egyre kevésbé róla. Sokkal inkább a hagyományos egyesületek nagy táborai kontra befektetők által „felfuttatott” klubok szembenállása, és a szervezett szurkolói csoportok szembenállása a futballszövetséggel, a fanatikus szurkoló vs. jól fizető néző vita egy újabb felvonása. A mai jelenet a Hoffenheim-Bayern meccsen egyedülálló volt, nem valószínű, hogy megismétlődik, de a probléma nem ma kezdődött és nem is ma ért véget.

Hogy a címben feltett kérdésre válaszoljak: a szurkolóknak az a baja Dietmar Hoppal, hogy sok mindent megtestesít, ami ellentétben áll a foci hagyományaival és a szurkolói kultúrájával. Azért vetül ez éppen rá, mert ő volt az, aki beleállt a szurkolókkal való konfliktusba. Hogy mi baja van Dietmar Hoppnak a szurkolókkal? Ha cinikusak akarnánk lenni, azt mondhatnánk, hogy az, hogy vannak. Tárgyilagosabban nézve az, hogy őt sértegetik, valamiért, ami nem feltétlenül az ő hibája, csak rá vetül számos más probléma.

Mia San Mia