A siker atyjai 2. rész: Sepp Maier, Dieter "Mucki" Brenninger

Sepp Maier
1944. Február 28-án született Mettenben (Bajorország)
Poszt: Kapus
A Bayern Münchenben szerepelt:
1959-1962: a Bayern amatőrcsapatában
1962-1979: az FC Bayern München profi csapatában

Dieter Brenninger
1944. Február 16-án született Altenerdingben.
Posztja: Támadó
Az FC Bayernben: 1962-1971
Gólok: 276 meccsen 110 gól.

Sepp Maier és Dieter “Mucki” Brenninger már a Bayern utánpótlásban is játszottak, 1965-ben feljutottak a Bundesligába és sok címet nyertek együtt. Az “51” Bayern Magazin interjút készített velük.

Hogyan emlékszik vissza a 60-70-es évekre?
– Dieter Brenninger: (későbbiekben: DB)
Itt a múzeumban nagyon sok emlék a felszínre tör. Olyan érzésem van, mintha most szombaton ismét meccsünk lenne. Otthon van egy ládám, amiben újságcikkek vannak. Ha időm van, mindig azt válogatom. Akkor gyakran gondolok arra, hogy: Hoppá, Mucki! Nem is voltál olyan rossz focista! Én szereztem a Bayern első két gólját egy Nemzetközi Kupában.

Ez 1962-ben volt egy 3:0-ás siker alkalmával a Vásárvárosok kupájában.
-Sepp Maier: Mindent, megnyertünk, amit csak meg lehetett nyerni. De számomra az volt a legszebb, hogy egészen lentről indulva felkerültünk a csúcsra. Kezdetekkor senkik voltunk, és a végén pedig a legjobbak Európában.

– Dieter Brenninger: Az 1965-ös berlini osztályozómeccsen mindent kihoztunk magunkból. 1966-ban következett a Német-Kupa, s 1967-ben a Bajnokok Európa Kupája. Akkoriban minden évben ünnepelhettünk valamit.

-SM: Ami még nekem eszembe jutott: az 1974-es világbajnoki győzelem. Összesen 7 Bayern játékossal, a mi stadionunkban! Világbajnok, Német Bajnok és BEK győztes-mindez egy évben. 1974-et nem lehet felülmúlni.

Brenninger Úr, meséljen kicsit a 60-as évekről, a trénerről, a feljutásról és az első Bundesliga meccsükről.
– DB: Mindent elhittünk Tschiknek. Mindent megpróbáltunk utánozni, amit ő csinált. És ez így jó  is volt. Tschik számára csak a futball és az evés létezett. Ez volt az ő két kedvenc sportága. 1964-ben nem sikerült elsőre a feljutás. Természetesen fel akartunk jutni, de már annak idején elemeztük, hogy miért nem sikerült. Utólagosan nézve jobb, hogy második nekifutásra 1965-ben jutottunk fel. Következett egy átalakulás, az idősebbek abbahagyták, s már csak mi éhes fiatalok voltunk a pályán.
Akkoriban nem volt 6-os, 10-es és 4-es. Mindenki minden poszton játszott. A győzelem olyan fontos volt számunkra mint manapság a Bajnokok Ligája. A meccs utáni ünneplésen a mezem szanaszét szakították. Na igen, az első meccsünk a Bundesligában elég rossz volt. 1 perc után már gólt kaptunk, aztán Adi Kunstwadl korán megsérült és akkoriban nem lehetett még cserélni. De el kell ismernem, hogy akkor az 1860-nak egy tényleg nagyon jó csapata volt. 1963-1965 között nagyon jók volt, ott nem volt miről beszélni, de a szezon második felében 3:0-ra megvertük őket. S úgy, ahogy hallottuk, utána minden rendben volt Münchenben.

Támadó génjei is voltak Maier Úr!
– SM: Az utánpótlásban a TSV Haar csapatánál támadó voltam és gólkirály-egészen egy kupameccsig a Bayern ellen. Ezen a meccsen a trénerünk a kapuba állított, mert a kapusunk eltörte a kezét és én viccből az edzés után beálltam a kapuba. Kétszámjegyű vereséget szenvedtünk és azt gondoltam: Ennyi volt a kirándulásom a kapuban. Aztán puff neki, a Bayern meghívott az edzésre.

Akkor be is fejeződött a támadói karriered?
– SM: Nem akartam a Bayernbe menni, maradtam a TSV Haar támadója. Én ott voltam a király. Valamikor a Dél-Bajor Válogatottal utaztam egy meccsre a Salzburg ellen. A megbízott tréner a Bayerntől érkezett, aki engem a kapuba állított. Nyertünk 3:1-re, két 11-est is kivédtem, ami a további karrierem során sosem sikerült. A hazafelé vezető úton a Bayern játékosok már rólam beszéltek. Pár nappal később ismét elmentem a Bayernhez edzésre.

-DB: Valamikor Sepp rájött arra, hogy támadóként hajtania kell. Aztán visszaállt a kapuba, ahol már kényelmesebb volt. (nevet) Sepp a mi időnkben a világ legjobb kapusa volt. Erős volt a vonalon, a kijöveteleknél is, a beadásokat pedig simán leszedte és nagyszerűen élt a játékkal.

Hogyan érkezett Ön a Bayernhez, Brenninger Úr?
-DB: Az SpVgg Altenerding utánpótlás csapatában játszottam. Akkoriban is már voltak megfigyelők. Ott tűntem fel. 1960-ban szerződtem a Bayern A utánpótlás csapatába. Sepp már 2 éve ott volt. Mindig mopeddel jött az edzésre. Én pedig Erdingből jöttem gőzmozdonnyal.

Az igaz, hogy ön is, mint Franz majdnem az 1860 Münchennél kötöttek ki?
– DB: 8 napig edzettem az 1860-nál. Nem tudom már, hogy miért. De én máshogy jártam, mert én nem kaptam pofont, mint Franz. Én szabad akaratomból távoztam. Mindig is a Bayernhez akartam menni, mert az ő utánpótlás csapatuk fellépése meggyőzött. 17 éves voltam, amikor a felnőtt csapattal Maierrel együtt elutaztunk Madridba egy barátságos meccsre a spanyol válogatott ellen. Mindenki egy alapos zakót kapott.

-SM: A “Mucki” játszott, én nem.

-DB: Az első félidőben: Di Stefano, Puskás, Santamaria ellen… 1:6-ra kikaptunk. Aztán lila foltok voltak az egész testemen. Ezen a meccsen jöttem rá, hogy mit jelent profin futbalozni.

Apropo Spanyolország: Maier Úr, Ön miért nem hagyta el sosem az FC Bayernt?
-SM: Mindig voltak ajánlataim. Az első még akkor jött a Schalkétól, amikor az utánpótlásban játszottam. Később az Atlético Madrid, Boca Juniors, Arsenal. De miért igazoljak át? Európa legjobb csapatában játszottam.

Brenninger Úr, Ön máshogy döntött.
-DB: Amikor 1971-ben elmentem, még 2 éves szerződésem volt a Bayernnel. Nem a konkurenciaharc miatt váltak el az útjaink. Egyszerűen a Stuttgartba akartam menni, a pénz miatt is. De a Bayern csak külföldi csapathoz engedett, így mentem a svájci Young Boys Bernhez, majd 1 év után a Stuttgarthoz.

Nem bánta meg, hogy elment?
-DB: Utólag visszagondolva, mindig azt gondoltam, hogy lehet jobb lett volna maradnom, biztos nyertem volna még 1-2 címet a Bayernnel.

A Stuttgart színeiben aztán felléptél a Bayern ellen. Aztán jött egy 11-es…

-DB: Én lőttem.

-SM: Én pedig kivédtem a lövést. (nevet)

-DB: Pont akkor véletlenül jó helyen álltál. (nevet)

Maier Úr, Ön, mint egykori támadó, sosem akart gólt szerezni a Bayern színeiben?
-SM: Van gólom. Egy barátságos mérkőzésen Gieslingenben- Tschik Cajkovski volt a tréner-én mentettem meg a Bayernt. A félidőben 1:2 volt az ellenfélnek, a második félidőben jobbszélsőt játszottam, és rúgtam két gólt. Egyik egy lövés volt 16 méterről, és egyet szögletből, amit közvetlen sikerült berúgnom.

1979-ben egy autóbaleset miatt be kellett fejeznie a karrierjét.
– SM: Igen, elég kemény volt. 35 éves voltam, s azt a célt tűztem ki magam elé, hogy az 1982-es spanyolországi vb-n még védeni szerettem volna. És július 14-én, egy szombati napon volt a balesetem. Tudom, hogy azt mondtam a szanitécnek, hogy nemsokára kezdődik a Bundesliga, addigra fitt akarok lenni.

Komoly sérülései voltak?
-SM: A kezem eltörött. De a legrosszabbak a belső sérüléseim voltak: megrepedt a tüdőm, a májam és a rekeszizmom. De ezeket először nem is érzékeltem, annak ellenére, hogy mindig elveszítettem az eszméletemet. Szerencsére Uli Hoeness észrevette, hogy specialistára van szükségem. Vasárnap este megoperáltak. Már 3 liter vér volt a hasüregemben. Operáció nélkül nem éltem volna meg a hétfőt.

Amikor egészséges lett ismét megpróbálkozott a focival.
-SM: Edzettem és fittnek is éreztem magam. De túl nagy volt a rizikó, hogy egy ütközésnél minden belső szervem ismét felreped.

Ön volt a Bundesliga történelmében az első kapusedző. Hogyan jött ez az ötlet?
-SM: Jean-Marie Pfaffnak én voltam a kedvence. 1984-ben megkérdezte, hogy nem-e edzeném őt. Egyszer-kétszer a héten így is tettünk. 1988-ban pedig Franz Beckenbauer a német válogatott kapusedzőjévé is tett. De igazán ez 1994-ben indult be. Ott Uli Hoeneß azt mondta: “Mostantól felveszünk, mint fix alkalmazott. Oliver Kahnt szerződtettük Karlsruhe-ből. Csiszold gyémánttá!” (Nevet)

Érzik, hogy idősebbek lettek?
-SM: Még 25 évesnek sem érzem magam. (nevet) Golfozok, hegyi túrákon veszek részt és sok utazást szervezek.

-DB: Örülök, hogy megértem ezt az időszakot. 25 éve új csípőprotézist kaptam, 5 évvel ezelőtt pedig új térdízületet. De jól vagyok. A feleségemmel sokat vagyok úton. Három unokám is van.

Fordította: Kun Béla

Forrás: Bayern Magazin