Az, hogy szíved-lelked beleadod, már az első Bundesliga-meccsen, Wolfsburgban is látszott. A cserepadon ültél, és amikor Serge Gnabry megszerezte a győztes gólt, te berontottál a pályára.

Ilyen az én mentalitásom. Egy ilyen pillanatban nem számít, hogy játszom vagy a padon ülök. Mi egy csapat vagyunk. Nagyon keményen dolgoztunk a felkészülés során, és nagyon szerettünk volna győzelemmel kezdeni Wolfsburgban. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű meccs, és miután a Wolfsburg 2-1-re elhúzott, még nehezebb volt. De keményen küzdöttünk, és amikor Serge végül megszerezte azt a fontos gólt, egyszerűen boldog voltam. Megcsináltuk, együtt, csapatként.

Az összetartás mindig is nagy szerepet játszott az FC Bayern identitásában, és ez úgy tűnik, jól áll neked.

Úgy gondolom, hogy a családias klubkörnyezet nagyon jól illik hozzám. Mindig is fontos volt számomra, hogy otthon érezzem magam a klubjaimnál, és minden helyemről sok szép emléket vittem magammal. Meggyőződésem, hogy ez a Bayernnél is így lesz.

Most itt vagyok, és mindent beleadok, minden edzésen, minden meccsen! - João Palhinha

Hogyan alakult ki benned gyerekként az otthon- és családérzet?

Az első dolog, amire gondolok, az az, hogy hogyan nőttem fel, a szüleimmel és a bátyámmal Lisszabonban. Mind a négyen nagyon szoros kapcsolatot ápolunk. De eszembe jut a családi házunk is, ami itt kint van. A családunknak mindig is volt ott egy telke, és a futball lehetőséget adott arra, hogy mindannyiunk számára házat építsek. Ez egy nagyon különleges hely számomra, tele csodálatos emlékekkel.

Te hogyan gondolsz vissza ezekre a gyerekkori emlékekre?

Azokra az idők jutnak eszembe, amelyeket együtt töltöttünk ott, többek között a nagyszüleimmel. Rögtön a nagypapám jut eszembe, aki sajnos már nem él. Nagyon ügyesen bánt a kezével, és bármit meg tudott építeni. Amikor kicsi voltam, igazi kapukat készített nekem halászhálóból. Sajnos a kézügyességét nem örököltem, soha nem lehetett volna belőlem kapus (nevet). Jobb vagyok a lábammal.

A Bayernnél nagy becsben tartják a küzdeni tudó játékosokat. Stefan Effenbergre, Jens Jeremiesre, Javi Martínezre ... gondolunk.

El kell mondanom valamit, amit soha nem fogok elfelejteni: Egy USA elleni ifjúsági válogatott meccs után - az U17-es vagy U18-as válogatott lehetett - az ellenfél edzője odajött hozzám, és azt mondta: 'Te vagy a következő Javi Martínez.' Persze tudtam, hogy ki az a Javi, és hogy mit ért el a Bayernnél, de ezután még jobban megnéztem, amikor láttam őt játszani. Hízelgő volt, hogy hozzá hasonlították, de soha nem akartam őt másolni. Ő Javi, én pedig João vagyok.

Hízelgő volt, hogy hozzá hasonlították, de soha nem akartam őt másolni. Ő Javi, én pedig João vagyok. - João Palhinha

Gyerekként nem arról álmodtál mindig, hogy te leszel a következő Cristiano Ronaldo? Egy játékos, aki simogatja a labdát, cselezget és gólokat lő?

Vannak dolgok, amelyek veleszületettek: hogy viszonylag magas vagy hogy fizikailag erős vagyok. De a döntő az, hogy érzed magadban, milyen hozzájárulást tudsz nyújtani a pályán ahhoz, hogy csapatként sikeres legyél. Mindenkinek megvan a maga szerepe. Vannak játékosok, akik lehetőségeket teremtenek és gólokat lőnek, természetesen én is megpróbálom ezt tenni. De szükség van olyan játékosokra is, akik megakadályozzák az ellenfél gólszerzését. Az én feladatom az, hogy biztosítsam a szükséges egyensúlyt.

Az FC Bayernnél mindig nagyok az elvárások. Érzel nyomást?

A Bayern kétszer is le akart szerződtetni, és most rajtam múlik, hogy felelősséget vállaljak, és hogy nagyszerű játékosa legyek ennek a klubnak. Nem aggódom amiatt, hogy mennyi pénzt költött rám a klub, vagy hogy mik az elvárások. Arra koncentrálok, hogy mit tudok tenni a pályán. Most itt vagyok, és mindent beleadok, minden edzésen, minden mérkőzésen. Mindig is ezt tettem a pályafutásom során.